Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Bereczki András: A terület- és településhálózat-fejlesztés eredményei és feladatai Békés megyében

nem lehet egyik napról a másikra megteremteni. Jelenleg a megye északi és déli térsége városhiányos terület, ugyanakkor a megye középső részén helyetfoglaló három város - Békéscsaba, Békés, Gyula sajátos tulajdonságokkal is rendelkezik. A tudatos, előrelátó településhálózat-fejlesztési politika eredményeként viszont lassan megteremtődnek - a megye északi térségében - Szeghalom nagyközség várossá nyilvánításának feltételei. Szeghalom már ma is vitathatatlanul a Sárrét társadalmi-gazdasági központja. A megvalósult és jelenleg is folyamatban lévő iparfejlesztések eredményeként megoldódott a térség foglalkoztatási gondja. A nagyközség lépésről lépésre teremti meg a városi rangot jelentő ellátási szinteket. A megye déli térségében ezzel szemben a településhálózat-fejlesztés eredményei kissé elmaradnak a kívánalmaktól. Bár kétség nem férhet hozzá, hogy Mezőkovácsháza, Mezőhegyes, Battonya fejlődése meggyorsult az utóbbi években, a várossá nyilvánítás feltételei még messze nem körvonalazódnak úgy, mint Szeghalom esetében. Kedvező, hogy a városok vonzáskörzetébe tartozó településeink fejlődése átlagot meghaladó. Ennek egyik sajátos jele, hogy e települések népessége nem igen csökken, egyre szorosabb kapcsolat alakul ki a vonzáskörzeti központokkal. Az itt lakók életkörülményei - elsősorban a városok adta lehetőségek révén - kedvezőbben alakult, mint a megye egyéb térségeiben élőké. A városok vonzáskörzetébe tartozó települések mellett előbbre léptek a többi települések is, bár itt a különbségek még elég jelentősek. A községek esetében is érvényesül, hogy a fejlettebb gazdasági háttér, fejlettebb infrastruktúrával párosul. Várhatóan a jövő feladata lesz, hogy a kiemelt települések mellett nagyobb figyelmet fordítsunk a községek irányába. Sajátos területe településhálózatunknak a tanyák kérdése, 1970-ben a lakosság 15,7%-a élt külterületen, napjainkban ez az arány 10-11%. Korábban azzal számoltunk, hogy a tanyakérdés rövidebb távon megoldódik. Ma már többé-kevésbé világosan látszik, hogy a tanyák egy jelentős részének fennmaradásával - hosszabb távon - számolni kell. A tanyák ma igen jelentős gazdasági erőt képviselnek, a külterületi népesség - mezőgazdasági árutermelése útján - jelentősen hozzájárul a lakosság ellátásához. A külterületi népesség életkörülményeinek javításában eredményeink mérsékeltek, elsősorban csak a tanyák villamosításában léptünk előbbre. A tanyákat illetően hármas kategóriát lehet felállítani és ez egyben meghatározza a velük való törődést: - első kategóriába azok a külterületi tanyák tartoznak, amelyek rövid távon megszűnnek; - második kategóriába tartozónak tekinthetők azok a külterületi helyek, amelyek hosszabb távon fennmaradnak (1990-2000-ig) - és végül számolni kell a tartósan fennmaradó külterületi lakóhelyekkel (2000 után is fennmaradnak). Megkülönböztetett figyelmet az utóbbiak igényelnek, de a hosszabb távon fennmaradó tanyák helyzetének javítása is célszerű, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a külterületi népesség elsősorban az idősebb korosztályból tevődik össze. Napjainkban - országosan és megyei szinten is - a településhálózat-fejlesztési koncepció felülvizsgálata folyik. A felülvizsgálat időszerűvé vált, mivel: - a jóváhagyás óta eltelt 7-8 év fejlődése lehetőséget teremtett a településhálózatban bekövetkezett fejlődés folyamatainak értékelésére; - az ÉVM irányításával kidolgozás alatt áll az Országos Területrendezési Terv, melynek egyik lényeges fejezete a településhálózat; - a hatodik ötéves terv előkészítése folyamatban van és az eszközök elosztásánál, a fejlesztés lehetséges útjainak kiválasztásával a hatékonysági kérdések előtérbe kerülnek, tokozott mértékben ki kell használni a településhálózat-fejlesztés tartalékait. A felülvizsgálat még nem zárult le, de az eddigi eredmények azt mutatják, hogy jó úton járunk és kisebb kiigazításoktól eltekintve, lényeges módosítás nem várható. 487