Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
kértem: ha valamit csinálsz, azt tartalmilag is úgy válogasd meg, hogy az érdemes legyen a kiadásra, ne legyen szükségtelen újrakiadás, legyen unikum, hasznos segítség műveltségünk ismeretlen (s hidd cl, még oly gazdag!) lappangó anyagának fölfedezésében. Ez hivatásod, s ez az évi egy vagy két kis könyvecske akár 5-10 íven is, maradék anyagból, fölös munkaidőből éppúgy elvégezhető, mint a Kölcsey kiadás". Végül a Radnóti-féle tervhez szólt hozzá, fájlalva, de megértve Kner Imre állásfoglalását. „Leveled teljesen meggyőzött - tudatta Knerrel-, hogy reménytelen az ügy, s ami az anyagiakat illeti, szót sem lehet szólni, kalkulációd igaz". Ennél is súlyosabbnak tartotta azonban ő is „a nem anyagi természetű aggályokat", és azzal a végső konklúzióval zárta le a kérdést: „Ha te joggal tartasz, hogy a Miklós által emlegetett névsor nyomdádat is veszélyezteti, nincs vita, hogy erről beszélni sem lehet... én a névsort nem ismerem, s a magad helyzetét Te ítélheted meg a legjobban". Arra már nincs, nem is lehet bizonyítékunk, alkalmazkodott-e, s ha igen milyen mértékben Kner Imre az Ortutay javasolta kiadói tervhez. A gazdasági-politikai helyzet ugrásszerű romlása, a katasztrofálissá vált anyagbeszerzési lehetőségek nem engedték meg, hogy újabb köteteket jelentessen meg teljesen koncessziótlanul a még kiadatlan, kéziratban lappangó irodalmi értékek közkinccsé tétele érdekében. 4 5 • Ortutay első gyomai látogatása után - mint említettük - a levelezésben gyakrabban jelentkeznek személyes vonatkozású gondok és kérések. Vegyük sorba őket! Már 1935 júniusában - tehát még a látogatás előtt - azzal a kéréssel küldte el Kner a magyar agrárkérdéssel szorosan összefüggő grafikonjait (Korunk egyik legfontosabb problémája), hogy azt áttanulmányozás végett nyújtsa át Ortutay Kozma Miklós belügyminiszternek 4 6. Két évvel később Benke Lajosnak, a gyomai polgári iskolához történő kinevezéséhez kérte pártfogó támogatását. 4 7 Ortutay nem utasította vissza a kérést (egy Csík megyei menekültről van szó, ki nagyfokú rövidlátása miatt más pályán nem tudhatott elhelyezkedni), bár előre figyelmeztette Kncrt: „Félek, hogy nagyon is kevés lesz az, amit én elérhetek. Két oka is van. Egyik az, hogy a kultuszminisztérium ma köztudomásúlag a legtöbbet ígérő és a legkevesebbet teljesítő minisztériumunk. Nehéz versenyben, de ő az első. Amellett - s ez a második ok - én nem is vagyok jóba ott senkivel. A Múzeumot is otthagytam, s nem hallgatom el véleményem az ingyenes és ÁDOB 4 8 - rendszerről. Kozma nincs Pesten, Drezdában van, különben ő és Hóman halálos ellenségek. Egyszer erről majd szóval. Mindennek ellenére igyekszem pár jó emberemet megmozgatni, de bizony jó lenne még mások után is nézni, akik szintén segítségére sietnek Bcnkének." 5 0 Hasonlóan ehhez, ismét más érdekében kért seítséget 1942-ben is. A cég ügyészének kitüntetéssel érettségizett fia: Tardos András 5 1 számára, aki magyar-történelem szakos tanári pályára készülve, bármelyik egyetemünkön hajlandó lett volna továbbtanulni. A vágy eleve reménytelen volt, s ezt Ortutay világosan meg is mondta: „Az általad jelzett ügyben ma senki sem tehet semmit, a kérvényt azért be kell adni, ha kitüntetéssel végzett, de bizony, a remény így is minimális... az említett prof. 5 2 kényes helyzete miatt, én az ellenem tett interpelláció miatt amúgy sem tehetnék semmit". Ennek ellenére - a parányi lehetőség kihasználása érdekében - azt javasolta, szerezzék meg a szegedi egyetemi ifjúság lapjának: a Szegedi Hid-nak 1942. júniusi számát, amelyből mindent világosan megtudhatnak az érdekeltek. 49
