Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Baranyó Géza: A Körösvidék és a belvízkárok (1953-1975)

A méréseket igazolta a haszonnövény kipusztulása és a víztűrő gyomnövények elterjedése a belvízfolt helyén. A hidrológiai, domborzati eltérés egyazon táblán belül is szembetűnő. Ha kiválasztunk bármely táblán belül azonos kultúrnövénnyel bevetett magasabb, és közvetlen mellette, egy mélyebb terepszakaszt, megállapíthatjuk, hogy még azonos talajviszonyok mellett is a két térszín alatt a talaj szivárgási helyzetének jellemzői különböznek egymástól. A vizsgált térszínre egyenlő mennyiségben lehulló nagy csapadékból, hóolvadásből, a magasabb területről a közelében lévő mélyebbre, az ott beszivárogni nem tudó vízmennyiségek a felszínen az utóbbira lecsordogálnak, így a mélyebb térszín nagyobb csapadékterhelést, a tápanyagok feldúsítását, a finomabb talajszemcsékkel, agyaggal való beiszapolódását idézik elő. Vagyis a magasabb térszínnél eróziós hatások, a lapályosokon káros feliszapolódások, már a szántóvá alakításuk óta kísérő jelenséggé váltak. A belvízfoltok helyét tehát éppen úgy jellemzik a kedvezőtlenebb topográfiai tulajdonságok, mint a környezetüknél kedvezőtlenebb talajviszonyok. A művelési ágak Békés megye az ország legjobban szántósított megyéje, ahol a szántóterületek csökkenését a rét-legelő területek feltörésével próbálták ellensúlyozni. Az 1953 és 1975 közötti változásokat az alábbiak jellemzik: A művelési ág megnevezése Szántó Rét Legelő Területe, km

2 1953 1975 4420 4257 56 36 510 443 A tcrülctváltozás 1975/1953 %-ában 96,3 64,3 86,9 A művelési ágak tehát a belvizekre érzékenyebb kultúrák felé tolódtak. Térségünk ezen kívül az ország legkevésbé erdősült vidéke,

5 ahol csupán az elmúlt években sikerült elérni, hogy a művelt területek 3,6"

0-a erdő legyen. Az említett művelési ágak aránya a múltban a belvizek időszakos tározását, a vizek kár nélküli visszatartásának lehetőségeit tekintve: kedvezőtlen irányban változtak. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése egyre nagyobb gazdaságok kialakításával járt. Az 1960-as évek elejére megerősödött gazdaságok nemcsak szervezetüket, hanem tábláikat is újra alakították, még nagyabbakká formálták. Ezek az újratáblásítások azzal az eredménnyel jártak, hogy a korábbi táblahatárokon fellelhető gyűjtő (és üzemi) csatornák megszűntek, vagyis a nagyobb táblák kialakításánál a belvízi érdekek érvényesítésére csak később, néhány sorozatban jelentkező belvíz (1965, 1966, 1967) kártétele után került sor. Az üzemen belüli csatornahálózat változása, csökkenése, a vizsgált 23 év során jelentős volt a területen. A fő- és iizemközi csatornák, az utak, vasutak mentén, parcella-határokon kialakított árkok, barázdák figyelembevételével 1953-ban még 7,3 kn^km

2 csatornasűrűség 1965-re 1,5 kmlkm

2-re csökkent. A korábbi évek nagyobb csatornasűrűségét Kalavszky Károly (ÖKI) Kondorosvölgy-i öblözetre vonatkozó kutatásai is igazolják. Eszerint: a régi kis táblákat határoló csa449