Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Baranyó Géza: A Körösvidék és a belvízkárok (1953-1975)

A tárgyalt 4108 km

2 kiterjedésű, túlnyomóan békés megyére terjedő nagytérség (1. ábra.) kialakulása és felépítése, domborzati és talajtani adottsága, a hidrológiai és meteorológiai természetes és mesterséges helyzete miatt: szerves része, eleme a még nagyobb, mintegy 27 000 km

2-re kiterjedő teljes hármas-körösi vízgyűjtőnek. Sajátos hidrológiai helyzete, mély fekvése, ide lejtő domborzati és talajvíz viszonyai, nemcsak a régi korokban, hanem ma is az említett nagy vízgyűjtő legmostohább területévé tette a Körösvidéket. Ez ugyanis az a térszín, ahová természetes körülmények mellett a más területen fölöslegessé vált és lefolyó vizek (igen bő csapadékú időben) gravitálnak. Dc ugyanez a térség az, ahová a csapadékszegény, aszályos időben természetes körülmények mellett már alig, vagy nem is jut le víz. Az említett kedvezőtlen szélsőségeket mesterséges úton, a vízgazdálkodás eszközeivel szükséges szabályozni. Ezen munkában a nagy vízgyűjtő országok közötti megosztottsága és az eddigi együttműködés, a térségünk kedvezőtlen természeti adottságait bővíti. A teljes Körös-vízgyűjtőt ketté választja az országhatár és így feloszlik: a) a romániai, 1849 m tengerszint feletti magasságot elérő hegy, illetve dombvidékre; b) a tulajdonképpeni 90-100 m tengerszint feletti magasságú Tiszántúlra és a tárgyalt c) Körösvidéki, 85-100 111 tengerszint feletti magasságú nagytérségre. Az 1. sz. helyszínrajzból látható, hogy a környező területek magasabban fekszenek, a hegyvidéki térszín pedig igen magasan fekszik a Körösvidék terepszintjéhez képest. Ebből pedig következik, hogy mind a Tiszántúlról, mind a hegyvidékről levonuló felszíni vizek, térségünkön keresztüljutnak a Tiszába. A Hármas-Körös vízgyűjtő geológiai kialakulása Sümeghy nyomán ismerjük

2, hogy az oligocén középső szakaszától a pannon időszakig tartó süllyedés térségünkben elérte a 2000-3000 m mélységet is. Az Alföld teljes területén bekövetkezett tengeri eredetű feltöltődést azonban a Hármas-Körös - Berettyó-Ér tengely két oldalán (árterületünk helyén) a levantikumban újabb süllyedés érte. Ezáltal ez a térség vált a Kárpát-medence keleti részének olyan beltavává, ahová mind az Ős-Tisza, mind az Ős-Maros (a Körösökön kívül) vizeit szállította. (2. ábra) Az említett vízrajzi körülmények oda vezettek, hogy a folyók a hegyek lábainál kezdődő, ott még igen durva, az Alföld felé lejtő és egyre finomabb szemcsézetű hordalékkúpokat építettek. (3. ábra) A pleisztocén kor interglaciálisaiban (jég nélküli korszakokban) inkább a folyók, míg a glaciálisokban (jégkorszakokban) a szelek felszínformáló munkája volt túlsúlyban. A holocénban (jelenkorban) mindkét természeti elem tevékenysége egyformán érvényesült. A két elem feltöltő, lesodró és építő munkájának lettek az eredményei, a valamennyi folyó mentén fellelhető hordalékkúpok. Ezek közül különösen a Sebes-Körös menti, méginkább a Szarvasig lenyúló Maros-törmelékkúp, térségünkre gyakorolt vízgazdálkodási jelentőségét kell megemlítenünk, mert a többi folyó menti hordalékkúp nem ér le a Körösvidék területére, de vízgazdálkodási hatásuk igen. A hordalékkúpokhoz ugyanis csatlakozik az Alföldön végighúzódó első víztartó (kékhomok) réteg. Ezekben a hordalékkúpok által szivacs módjára tárolt vizek a HármasKörös-Berettyó vonala felé áramolnak és rendkívül csapadékos időszak után a felszínre s törhetnek 442