Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
Persze, Te nyugodtan mondhatod, hogy nekem igazán semmi beleszólásom abba, hogy Te mire költöd a pénzed. Dehát ezt az impertinenciát mégis engedd meg, barátodnak. Különösen azért, mert magam X dolgot tudnék a figyelmedbe ajánlani, amit érdemes lenne, mint bibliofil csemegét kiadni. Nem a magam munkáira gondolok! Van is egy gondolatom, amiről tudom, Radnóti is írni fog Neked. 3 0 Radnóti szeretne évente egy-két kötetet megjelentetni, amelyben versek, versről szóló tanulmányok, műfordítások jelennének meg a legjobb költőktől és szakemberektől. Egy ilyen munkának szerepe és hivatása lenne, és bizonyára nem kerülne többe, mint ezek a dolgok, sőt abban is biztos vagyok, hogy egy kis propagandával vásárló közönséget is lehetne biztosítani az ilyen köteteknek. Abban is biztos vagyok, hogy Radnóti jól szerkesztené ezeket a könyvecskéket. Persze, nemcsak ezért az ötletért írtam meg kifogásaimat. A néprajzban, irodalomtörténetben tömegével van kiadásra váró fontos anyag. Kíváncsi lennék, hogy mi a véleményed minderről, annak pedig nagyon örülnék, ha elfogadnád az igazamat. Etuska kezét csókolja, Téged igaz szeretettel ölel Ortutay Gyula Knert nagyon bántotta Ortutay kritikája, annak ellenére, hogy az reá csak úgy per tangentem vonatkozott. Elsősorban Hevesy és Joó Tibor ellen irányult. Talán nem is a megállapítások ténybeli igazsága fájt neki, azon hamarabb túltette volna magát, Mint ahogy a Turóczi-Trostlcr ügyön is. Alig egy hónappal Ortutay levele után ugyanis már azt írta Budaynak, hogy „nem volt racionális ezt a Trostler-féle dolgot megcsinálni, mert több mint 6 íves könyvet ilyen célra áldozni nem szabad, annyi pénzzel és fáradsággal inkább hat különböző kis dolgot kellene és lehetne csinálni. Majd a jövőben ilyenformán kísérlem megoldani a dolgot". 3 1 Mint kiadót sem sérthette mélyen, hiszen a sok anyagi áldozatot követelő rendszeres kiadói tevékenységet a bizonytalan könyvpiac miatt már 1923-ban beszüntette, s azóta csak „életjel-fiizetcket" adott ki, elsősorban sajátmaga örömére s mindenekfölött azért, hogy újabb és újabb kísérletet végezve, ne felejtse cl sok egyéb gondja mellett, hogy „végre is tipográfus". Inkább a levél túl magabiztos hangneme, „csalhatatlansági attitűdje", mások nézetével szembeni „türelmetlensége" fájt neki. Nem túlzott ez az érzékenység 1941-ben, hiszen - ahogy Mata Jánosnak, az Exodus kiadó fő levelezőjének és illusztrátorának írta: „krízisről krízisre vergődött" évek óta (a szó használata gazdasági és lelki szempontból egyaránt jogos és érvényes), nem hagyták élni „csupa merő világnézetből". 3 2 A legszebb nyomdai feladatok elvégzésében akadályozták meg: egyfelől alig-alig jutott olyan nagyobb, igényesebb megbízásokhoz, amelyek egyéniségéhez és nagyszerű szakmai adottságaihoz méltóak lettek volna, másfelől a sok idegi megterhelés miatt még a kisebbeken sem tudhatott olyan elmélyedő szeretettel munkálkodni, mint tevékenysége fénykorában: Király Györggyel 3 3 és Kozma Lajossal 3 4 együtt. Pedig valóságos ópium volt számára a nagy szellemi összpontosítást igénylő könyvtervező munka; egyedüli hatékony kábítószer, amely tartósan elterelte figyelmét a rideg valóságról. Nem hitt a csodákban. Tudta, hogy a szépség nem menti meg a világot. Hogy Németországban a gyűlöletet szító hitlerista eszmék már 1934-ben teret nyertek a bibliofilek „Insel-publikuma" körében, s azóta is mind többen azonosultak vele 3 5. Szinte személy 1 szerint ismerte és tartotta számon a csatlakozókat. Nem elvtelenséget, nagyobb megértést várt Ortutay részéről, hiszen úgy érezte, a két mű kiadására szükség volt. A Hevesy-félére azért, mert „a fotográfia művészeti vonatkozásai körül Magyarországon a nézetek... nem tisztázódtak még", s a kérdés eldöntéséhez a 45
