Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Abonyiné Palotás Jolán: Az élelmiszeripar fejlődésének néhány kérdése a Dél-Alföldön

A MEZŐGAZDASÁG ÉS AZ ÉLELMISZERIPAR KAPCSOLATÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE A DÉL-ALFÖLDÖN A dél-alföldi élelmiszeripar strukturális változásának vázlatos áttekintése után helyezzük vissza az élelmiszeripart az élelmiszergazdaság azon „rendszerébe", amelyben sajátos szerepe van. Mivel az élelmiszergazdaság elemei közül a prioritás mindenképp a mezőgazdaságnak tulajdonítható, s a dolgozat elején már utaltunk is arra, hogy az élelmiszeripari termelőerők területi elhelyezkedésére döntő hatótényező épp a nyersanyag, feltétlen indokolt megvizsgálni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatának alakulását, főbb kérdéseit. Mivel a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dialektikus kölcsönhatása ellenére sem vitatható a mezőgazdaság elsődlegessége, érthető okok miatt először erről az oldalról szükséges megközelíteni a kérdést. Mindenekelőtt arra keresünk választ, hogy az itt megtermelt nyersanyagok döntő hányadának feldolgozásához szükséges élelmiszeripari kapacitás hogy viszonyul a nyersanv. o mennyiségéhez. (Hangsú.yozzuk, hogy itt is elsősorban azokra az élelmiszeripari nyersanyagokra gondolunk, ameixek nagy tömegűek, vagy a feldolgozás során lényeges súlycsökkenés áll elő.) Ezen a téren a körzet területenként és ágazatonként ismételten differenciált képet mutat. A teljességre való törekvés igénye nélkül az alábbiakban felvázoltunk néhány példát, melyek alapján aztán lehetőség nyílik az élelmiszergazdasági fő ágak sajátos kapcsolatainak néhány lényeges mozzanatát kiragadni. A fentiekben már többször utaltunk arra, hogy a Dél-Alföld tervezési-gazdasági körzetet alkotó megyék mezőgazdasági és élelmiszeripari profilját bizonyos heterogenitás jellemzi. Érthető okok miatt az élelmiszergazdaság ezen ágainak kapcsolatai terén felmerülő problémák is területenként differenciáltak. Ez szükségessé teszi, hogy fejtegetéseink során is különkülön kezeljük az egyes megyéket. Csongrád megyét illetően mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell a helyben termelt mezőgazdasági termékek feldolgozásának (textil- és élelmiszeripar) bizonyos hagyományát. A felszabadulás után - de különösképpen a 6o-as években - létrejött számottevő nehézipar is, ez azonban nem csökkentette az élelmiszeripar jelentőségét. Ha most már csupán az élelmiszeripari nyersanyagokra koncentrálunk és összevetjük a helyi nyersanyagbázis mennyiségét és összetételét a megye feldolgozó kapacitásával, akkor kettősség tapasztalható. Míg egyik oldalról lényegesen nagyobb kapacitással dolgoznak az élelmiszeripar üzemei, mint amilyet az ott megtermelt nyersanyagfélcségck megkívánnak, a másik oldalról a szűk keresztmetszetek okoznak feszültséget. Pl. Csongrád megye az ország vágósertésének 7%-át termeli meg, ugyanakkor húsipara az ország csontos nyershús-termelésének 12%-át adja, vagy pl. a baromfitermelés 6, a vágottbaromfi termelés pedig 8%-kal részesül az országos termelésből. Más oldalról viszont a szűk keresztmetszetre a tejfeldolgozók példája hozható fel, továbbá egy korszerű, minden igény kielégítését szolgáló hűtőház hiánya. A Délkelet-Alföld (Csongrád- és Békés megye) térségének nyersanyagai és élelmiszeripari termékei (tejpor, búza őrlemények stb.) kedvező feltételeit teremtik meg valamely édesipari létesítmény telepítésének is.) E létesítmény hiánya a fogyasztópiac oldaláról is könnyen alátámasztható. Ugyancsak a körzet fogyasztópiaca teszi indokolttá a megye épülő sörgyárának mielőbbi üzembe helyezését. A felsorolt összefüggések közül a Békés megyét is érintőkön (édesipari létesítmény és sörgyár hiánya) túlmenően újszerű vonásait is felismerhetjük a mezőgazdaság és az élelmiszeripar közti sajátos kapcsolatrendszernek. Mivel Békés megyében rohamosan terjednek a fejlett technikát megtestesítő koncentrált, szakosított, iparszerű termelési rendszerek, melyek 437