Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szűcs Lajos Gyula: Békés megye mezőgazdaságának 35 éve (1944-1979)

rosi, a törvényhatósági, kincstári, részvénytársasági és különböző alapítványi birtokok. Ezek a hatalmas földterületek évszázadokon át merev mozdulatlanságukkal akadályoztak minden birtokrendezési kísérletet. Az egészségtelen birtokviszonyok gyökeres megváltoztatása csak a nagybirtokrendszer teljes felszámolásával volt megoldható, amelyre hazánk felszabadulása és a régi rend felszámolása után kerülhetett sor. A felszabaduláskor megyénk összes területének 47,6 százaléka, szántóterületének pedig 56,1 százaléka egyénileg dolgozó parasztságé volt. Az egyénileg hasznosított területnek több mint a fele kisebb volt egy kataszteri holdnál. Az ilyen 1 kat. holdnál kisebb gazdaságok átlagterülete pedig csak 0,3 kat. holdat érte cl, ami alacsonyabb volt az országos átlagnál. 1 kat. holdon aluli földtulajdonosok száma igen magas volt (58 078). Ezek az apró gazdaságok nem biztosították a rajtuk gazdálkodó családok megélhetését sem, ezért a tulajdonosoknak máshol is munkát kellett vállalniuk. A földmunkások kétharmadának egyáltalán nem volt földtulajdona, ezért ha nem kapott munkát a közeli gazdaságokban, más vidékekre vándorolt időszaki munkára. A megyében élő módos parasztok (20 kat. h.-on felül) néhány állandó vagy időszaki földmunkást alkalmaztak,,akik gondozták a jószágot és vegyes mezőgazdasági munkát végeztek (béresek). A tulajdonos családja a legtöbbször a legközelebbi községben vagy városban lakott és csak a nyári időszakban költöztek ki a „tanyára" a mezőgazdasági munkákban ténylegesen résztvevő családtagok. Békés megyében a 20 és 100 kat. hold közötti gazdaságok tulajdonosait ez a kettős életmód jellemezte. Az ebbe a birtokkategóriába tartozó gazdaságok száma magasabb volt az országos átlagnál. A 100 kat. holdnál nagyobb területű gazdaságok száma viszont az országos átlag alatt maradt. A földreform új honfoglalás volt (600/1945. sz. kormányrendelet). Olyan sorsforduló, amely egy új korszakot nyitott mezőgazdaságunk számára. Megyénkben 40 000 nincstelen agrárproletár kapott földet, vagy házhelyet. 172 000 kataszteri hold földet juttattak a földosztó bizottságok az igénylőknek. A földosztás után a földtulajdonosok 86%-a kis- és középbirtokos lett. Végleg megszűnt a feudálkapitalizmus és az évszázadokon át cseléd sorban élő zsellérek a maguk gazdáivá lettek. A kezdés azonban nagyon nehéz volt, sok megpróbáltatást hozott, hiszen hiányoztak a mezőgazdasági termelés alapvető feltételei, a gazdálkodáshoz szükséges eszközök, a vetőmagvak, növényvédőszerek, stb. 2. A SZÖVETKEZETI MOZGALOM A földreform csak első lépése volt az agrárátalakulásnak. Nyitott kérdés maradt a hogyan tovább? Ez foglalkoztatta az agrárpolitikusokat és a vezető szerveket egyaránt. A földhözjuttatottak egyéni kezdeményezései nem kecsegtettek reménnyel, ezért az érdeklődés a Párt irányításával a szövetkezeti tömörülés felé fordult. Megindult az új szövetkezeti mozgalom, amelynek keretében először a falusi földművesszövetkezetek szerveződtek. A t 31 000/45 f M rendelet intézkedett a földműves szövetkezetek megalakításáról és azok működési céljáról. a) Kimondta, hogy a földműves szövetkezet a tagok egyéni tulajdonát képező ingatlanokon folytat gazdálkodást. Intézi a termeléshez szükséges beszerzéseket, a termeivények feldolgozását és értékesítését. b) Az igénybe vett birtokokhoz tartozó kisajátított épületeket, gépeket, felszerelési eszközöket a szövetkezet a tagok javára hasznosítja. 416