Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Vass Henrik: Birkás Imre

lott cs továbbiak is veszélybe kerültek. Ekkor Birkás Imre azt javasolta - a közgyűlésen jelenlévő Fodor Gyula írja visszaemlékezésében hogy függesszék fel a tanácskozást cs menjenek a földhözragadt szegényemberek házait menteni. A házakat ki kellett pakolni, le kellett szedni és rendben lerakni a cserepeket, annak érdekében, hogyha a talajvíz levonul, az anyag újra használható legyen. Délután három óráig folyt a megfeszített munka cs miután sikerült megmenteni a legveszélyeztetettebb házakat, 4 órakor folytatták a közgyűlést. Mint Fodor Gyula megírta, a városi jegyző sem tudta elhallgatni elégedettségét „...amit csinál a Kőműves Csoport - mondotta - az bármelyik magyar embernek becsületére válna." Válaszképpen Birkás Imre csak annyit mondott: „...a történelem során, ha bajba került a haza, mindig a munkások és a parasztok, a dolgozó nép védte és mentette meg az országot." A kisváros nyitott életében azonban túlzottan szem előtt mozgott, ezért lehetetlenné vált a helyzete Orosházán; munkához sem jutott, így 1939 telén újból Budapestre költözött. Közreműködött a MEMOSZ átszervezésében, röpiratokat szórt, illegális megbeszéléseken előadó volt. Jóllehet mindennapi kenyere sem biztosított, minden crcjct a mozgalomnak szentelte. A háború esztendei még kegyetlenebb megpróbáltatások elé állították a haladó elemeket, és közöttük is különösen a forradalmárokat, a kommunistákat. 1944. március 19-én a németek megszállták az országot, betiltották a Szociáldemokrata Pártot, a Népszavát, így megszűntek a szervezett dolgozók között végzett legális munka területei. 1944. március 31-cn a magyar fasiszta kormány elrendelte az összes baloldali cs forradalmi mozgalmi vezető internálását. Birkás Imrének - bár keresték Orosházán és a budapesti ideiglenes lakásán is sikerült egérutat nyernie. 1944 áprilisától - október vegéig szaktársa, Bihari Dániel mellett kocsikísérő munkát vállalt, majd október 27-én gyalog indult el Budapestről, Nagykőrösnél átszökött a frontvonalon és november 5-én érkezett Orosházára. Birkás Imre életében is döntő változást hozott a felszabadulás. Orosházán azonnal hozzákezdett a szakszervezet szervezéséhez, bekapcsolódott az MKP szervezeti munkájába, fejlett agitációs készségével, az ügyért érzett nagy felelősségtudattal - más vezetőkkel együtt - teljes energiáját a régi rendszer maradványai elleni harcnak, az új élet kialakításának szentelte. Éjjel-nappal érvelt és vitatkozott az emberek meggyőzéséért, fáradozott a közigazgatás hclyrcállításááért cs újjászervezéséért. Jelentős szerepe volt abban, hogy Orosházán a képviselőtestületben cs a megyei Törvényhatósági Bizottságban érvényesüljön a párt koalíciós politikája, összefogjanak mindazok az erők, amelyek érdekeltek voltak abban, hogy az új Magyarország kontúrjai mielőbb kirajzolódjanak, hogy az addig elnyomottakban erősödjék a jövőbe vetett hit cs akarat. 1944. december 21-én, amikor az Ideiglenes Nemzetgyűlés 12 mandátumáról kellett dönteni, a helybeli koalíciós partnerek között jelentkező viták ellenére Birkás Imrét egyhangúlag küldték a megye egyik képviselőjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1958-ig megszakítás nélkül tagja volt az Országgyűlésnek. Két évtizedes mozgalmi munkája, harcokban kipróbált és szilárddá formált egyénisége, tapasztalata megfelelő alap volt ahhoz, hogy 1945 januárjától eredményesen töltse be az MKP Orosházi Járási Bizottságának titkári funkcióját. Amikor 1945. február 28-án az orosházi földmunkások tanácskozása úgy döntött, hogy a földeket fel kell osztani, az elsők között találjuk Birkás Imrét, e forradalmi feladat megoldásában. Erről visszaemlékezésében olvashatjuk: „az emberek úgy szomjazták a földosztást, mint nyári napsütésben a vizet a föld. Nagyszénáson volt föld és volt igénylő is. Nem mindenki mert földet igényelni. Induláskor lehetett vagy 3-400 ember a nemzeti és piros zászlók alatt. A földekre 40-50-en 409