Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Vass Henrik: Birkás Imre

1935 júliusában kirobban az építőmunkások újabb, az ellenforradalmi rendszer idején legnagyobb sztrájkja. A kőművesek és segédmunkások szakcsoportja beterjesztette béremelési és politikai követeléseit az építőmesterek országos szövetségének, de nem találtak meghallgatásra. Július 22-én a szakszervezet központi vezetősége - a sztrájk leszerelésére összehívta az összvezetőséget, de a megalkuvó irányzattal szemben győzött a baloldal, amelynek egyik vezetője Birkás Imre volt. A 3 5-40 ezer építőipari munkás bérharca napok alatt egyre inkább a fasiszta „érdekképviseleti" törvénytervezet elleni országos mozgalommá fejlődött. A rendszer nem késlekedett a terrorintézkedésekkel, Birkás Imrét is letartóztatták. Ekkor kezdődött meg számára az,,igaz emberek" kálváriája: a börtön, a gumibot, a csendőrszurony, a rendőri felügyelet. A kínzások nem törték meg, nyugalma, szívóssága, elvtársi segítőkészsége a többieket is kitartásra ösztönözte. Az ítélet 4 havi fogház, rendőri felügyelet. 1937-ben ismét egyik irányítója az építőmunkások sztrájkjának. Az építőmunkások mind nehezebb helyzete miatt a MEMOSZ országos akciót indított a 8 órás munkanap bevezetéséért, a bér-kiegyenlítésért, a túlóradíjak kifizetéséért, a sztrájkjog biztosításáért, a szervezkedési szabadságért, az emberségesebb munkakörülményekért. Miután nem teljesítették a követeléseket, az ország építőmunkásai elhatározták, hogy 24 órás tüntetősztrájkot szerveznek. Szeptember 16-án az ország építkezésein megállt a munka. Budapesten mintegy 15 ezer, vidéken 20 ezer építőmunkás tette le a szerszámot. A sztrájk részleges eredménnyel zárult, az ipartestületek szinte mindenütt kénytelenek voltak megállapítani a minimális béreket. Birkás Imrét többízben letartóztatták, de a már harcokban edzett kommunista forradalMunkakönyve és MÉMOSZ tagsági könyve 406