Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Vass Henrik: Birkás Imre

I BIRKÁS IMRE (1908-1964) VASS HENRIK Birkás Imre tizenegy gyermekes, szegény paraszt-földmunkás negyedik fiaként született Orosházán. Nem kényeztette el az élet. Az elemi iskola elvégzése után kőműves tanonc lett, majd kőműves szakmunkásként dolgozott. Apja, Birkás János, maga is részt vett a földmunkás mozgalomban és mint annyi orosházi ember, ő is Szántó Kovács Jánost tekintette eszményképének. Birkás Imre már cseppnyi emberpalántaként - az iskolai szünetekben - módos parasztoknál dolgozott, hogy enyhítse a család anyagi gondjait. Fivérei már részt vettek az orosházi szakcsoportok munkájában, szervezett munkások voltak. Szellemi környezetét a Viharsarok kubikusainak, szegényparasztjainak földéhsége, úrgyűlölete, forradalmi hevülete határozta meg. Családi környezete és annak atmoszférája, osztály testvér cinek sorsa érlelték a fogékony fiatalember gondolkodását, szemléletét. A nagy mozgalmi hagyományokkal rendelkező orosházi MÉMOSZ-csoport jó iskola volt az öntudatosodó fiatal munkások számára. Az 1891-es agrárproletár megmozdulás szinte legendaszerűen élt Orosháza népének emlékezetében. Az 1904-ben és 1906-ban eredményesen vívott helyi építőmunkás-sztrájkok csak növelték a harcos építőmunkások öntudatát, a szervezettségben rejlő erő felismerését. A társadalmi problémák iránt érzékeny, fiatal Birkás Imre jó „iskolában" nevelkedett. Osztályhelyzete, családi indíttatása, kora fiatalságának élményei ösztönösen is az urak gyűlöletére, osztályos társai megbecsülésére nevelték. A nyurga, szőke fiút hamarosan felnőtté formálta a kegyetlen „rend", csakhamar 19 évesen ott találjuk őt az orosházi fiatal építőmunkások vezetői között, akik hamar megkedvelték a csöndes, szerény, segítőkész, megfontolt szaktársat. A szakszervezetben betöltött vezető szerepe miatt a csendőrség hamar felfigyelt rá, és csakhamar megkezdődtek számára a véget nem érő zaklatások. Egyre kevesebb munkát kapott, az építőmesterek nem szívesen alkalmazták, korán megismerkedett a munkanélküliség keserű kenyerével. Még 1927-ben Budapestre költözik, ahol a magyar építőmunkások mozgalmának egyik legaktívabb harcosa lett. A KMP ebben az időben mindent elkövetett, hogy befolyását növelje a szakszervezetekben. A MÉMOSZ, az egyik legerősebb ellenzékkel rendelkező szakszervezetként, különösen jó „talaja" a mozgalmi szervező munkának. A kommunisták a szakszervezeti baloldallal együtt szervezik az ellenállást a mind elviselhetetlenebb kizsákmányolás ellen. 1928-ban a famunkások bérharca foglalkoztatja az ország urait, az 1930. szeptember i-i tiintetcs pedig országos megmozdulássá szélesült. Orosházán is sztrájk robbant ki, tüntetések zajlottak le, amelyek egyik vezetője és irányítója Birkás Imre volt. Mielőtt a csendőrség letartóztatta volna, visszatér Budapestre. 403