Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

Vadgazdálkodás és természetvédelem Vadászat, halászat, horgászat és természetvédelem Békés megyében Kárpáti József és dr. Kővári E. Péter közreműködésével szerkesztette Réthy Zsigmond Békéscsaba, 1978. 140 oldal + 28 kép. Dürer Nyomda CSIZMAZIA GYÖRGY „Vadat űzni feljővének Hős fiai szép Enéhnck..." A parázsló verssorok - Arany János magyar múltat idéző sorai - bizonyára nemcsak e sorok írójának tudatában elevenedtek fel e Békés megyei születésű könyv elolvasása után. A „Vadgazdálkodás és természetvédelem" főcímet viselő könyv a szabadkígyósi Tájvédelmi Körzetben 1978. augusztus 10 és 30 között rendezett nagyszabású „Vadászat, halászat és természetvédelem Békés megyében" c. kiállítás és rendezvénysorozat alkalmából jelent meg. Békés megye hazánk megyéi között eddig is a legelső helyen állt a természetvédelem ügyének elméleti és gyakorlati felkarolásában, (pl. színvonalas Természetvédelmi Evkönyveivel, ismertetőivel, stb.) Most ezen könyv megjelenése ismételten bebizonyította, hogy egy síkvidéki, alföldi tájon élő (a közvélemény előtt kopár, szegényes természeti értékkel rendelkező táj ez!?) lelkes emberi közösség természetszeretete, szaktudása és a jövő iránti tudatos felelősségérzete, fanatikus tenniakarása - ország-világ előtt elismert - úttörő eredményeket hozhat. Kiemelten használom az úttörő jelzőt, a most ismertetendő könyv is ilyen. Nemcsak szándékában de elért hatásában is feltétlen újszerű. Egymagában a vadászirodalom - megsárgult papirosú öreg könyvek lapjain - sok száz évre nyúlik vissza. Az első magyar nyelvű vadászati szakkönyv pontosan 150 éve jelent meg az egy ideig Orosházán élő PÁK DIENES tollából, ki „Édes Nemzetének ezen fogyatkozását akarván kipótolni- előadja mindazokat, melyeket hasonló tárgyú könyvekben talált és tulajdon tapasztalásait, s meggyőződése szerint használhatóknak ismert". „Vadászattudomány" c. könyvét 28 nemet kútfő felhasználásával írta, tehát erős német befolyás alatt. Ez érthető, hiszen a magyar nemzet főleg a tatár és törökvész következtében nem tudott olyan vadászati kultúrát kifejleszteni, mint más európai nemzet. Ennek - véleményem szerint - azonban más oka is van. A magyar „a puszták fia" volt és ezért elsősorban állattenyésztéssel, halászattal és vadászattal foglalkozott. Ezek ősfoglalkozásai voltak, nem pedig kedvtelései. Pl. a germánok már Julius Caesar idejében kedvtelésből is vadásztak, hiszen még asszonyaikat is kivitték vadászataikhoz, míg a magyarok főleg megélhetésük biztosítására űzték ezt a mesterséget. A puszták fia csak pusztította a megélhetését biztosító vadat! Ilyen mély ősgyökerekből táplálkozik napjaink természetpusztító, felelőtlen cselekedete. A mai értelemben vett magyar vadászati irodalom a múlt század 50-es éveiben született. Andrássy Manó közreműködésével 1857-ben jelent meg „Hazai vadászatok és sport Magyarországon" című, ma már könyvritkaságnak számító album. Ezt követték azután már egy gazdagon ívelő (könyvtárnyi) és napjainkig tartó vadászírói nemzedékek sorai. A kifejezetten természetvédelemmel foglalkozó hazai szakirodalom viszont mind új, témája a mai ember „természetet pusztító" tevékenységének minden ágára kiterjed. A vadászat és természetvédelem két út volt, az egyik tíz-vagy százezer éve kanyarog az emberi evolúció homályából, a másik alig 100 éves ösvényke, s ennek a keskeny ösvénynek is az igazán korszerű, modern és eredményes mérföldköve alig 25-30 évnyire látható. Már ebből a rövid bevezetőből is kitűnik, hogy e két téma találkozópontján, múltbeli aránytalanságai és az ősszemlélet miatt érdekes, feszítő kérdések vetődnek fel. Erre a nehéz kérdés megválaszolására mert vállalkozni a Rcthy Zsigmond szerkesztésében megjelent - ,,Vadászat és természetvédelem" c. könyv. A könyv előszavában Csatári Béla a MAVOSZ Békés megyei bizottságának elnöke kiemeli a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán 389