Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

Sándor, Soltész Zoltánné, Pirnát Antal és legutóbb a RMNY. I. kötete (az Appendix-ben 41-50. számok között). Heyll Quirinus budai nyomdaalapításáról (1690 körül) 1905 óta folyt szakmai vita, amely eddig a nyomdaalapítást cáfolta. A Ny. E. mégis biztonsággal állítja a minden valószínűség szerint sohasem létezett nyomda megalapítását. Példáinkkal távolról sem adhattunk képet az idézett munkákban található félrevezető információk sokaságáról és a hamis tükörről, melyet a magyar I nyomdászat múltjáról nyújtanak. Mi a teendő, hogy ezen a helyzeten változtassunk? Elsősorban az, hogy szerzőink a magyar nyomdászattörténet rengeteg feltárt, értékes adaI lékára támaszkodjanak és hasznosítsák a már rendelkezésre álló értékeket. Hogy mi a hiteles, értékes adat, azt természetesen magának a szerzőnek, a kutatónak kell az elavult, téves információktól elválasztania. Másodszor, meg kell honosodnia a nyomdászattörténetben is a történettudomány ismert módszereinek. Levéltári kutatás nélkül nincs nyomdászattörténet, s azon belül is nagy gondot kell fordítani a nyomdaleltárak és betűminták felkutatására, mert ezekben sűrítve foglalódnak össze a nyomdára vonatkozó legértékesebb információk. Végül, nem mellőzhető a nyomda betűinek és tipográfiai sajátosságainak feltárása, mint a nyomtatványok azonosításának eszköze, valamint a nyomda I esztétikai tevékenységének tükre. • Mindezt azért mondjuk el a Békési Élet hasáb• iin, mert ennek a megyének az újabbkori nyomBlászattörténctet gazdagító fontos hagyományai • 'annak. Biztató kezdeteit tapasztaljuk, hogy c ha^lyományokat Békésben megbecsülik, ápolják és H jelenkor - szocialista kultúránk - számára nap Finint nap hasznosítják. Békés megyének kiemclI kedő nyomdászata volt úgyszólván egy és egy ' negyed évszázad óta, s hogy ez a nyomdászat 111a is kitűnő teljesítményéről ismert, az többek között a hagyományok folytonosságának köszönhető. Megvalósulóban van Kner Imre programja: „Mi a folytonosságot akarjuk. Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek cl, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsenek meghódítani a jövőt; de főként azt, hogy ne kelljen a mának újra és újra megállania olyan feladatok előtt, amelyeket már a múlt megoldott". Réthy Lipót, Tevanék és Knerék hagyományai azonban az idő múltával egyre kevésbé szájhagyományok: kihalófélben van az a nemzedék is, amely a Tevan és Kner nyomda munkáját személyes tapasztalataiban őrizte. Az tehát, hogy mit és hogyan tudunk e hagyományról, amely Békés megye mai kulturális életének egyik nyersanyaga, forrása, hogy milyen fontos információkat őrzünk róla, az ma már a krónikásokon múlik: a helytörténet, az ipartörténet, a nyomdászattörténet kutatóin. Lelkük rajta, hogy az egykori valóság hű tükrét hagyományozzák az utókorra. Kezükben a lehetőség, hogy a megyében bőséggel fellelhető források - tiszta források - kiaknázásával elkerüljék az előző fejezetben felsorolt hibákat és igaz krónikáját teremtsék meg a megyei nyomdászat tiszteletre méltó történetének. 3Nem ez az alkalom arra, hogy a megyében folyó nyomdászattörténeti tevékenységről átfogó képet adjunk. Az eddig megjelent munkákról a Békési Élet rendre beszámolt olvasóinak. Megbizonyosodtunk róla, hogy mindhárom régi nyomdánkról értékes levéltári anyaggal rendelkezünk. Örömünkre szolgál, hogy ezt az anyagot a Megyei Levéltár jól hasznosítja, szervezi a kutatást s hogy a publikációk napvilágot látnak. Kár, hogy a Bibliotheca Bekesiensis Réthy és Tevan kötetei nem kerültek könyvárusi forgalomba is, minden bizonnyal szíves fogadtatásra találtak volna a könyvet szerető olvasók körében. Érdemes lenne a következő hasonló kiadványoknál ezt megvalósítani. Nem kevésbé értékes forrásanyaggal rendelkezik a gyomai Kner Nyomdaipari Múzeum is. Ide azonban, tudomásom szerint, csak egy-egy részletkérdésben fordulnak a kutatók, pedig az ott felhalmozott hagyománykincs, megfelelő kezdeményezéssel, nemcsak látványosság, hanem az elemző-, kutatómunka tárgya és forrása is lehetne. Nemrég a legújabb Tevan-kötet (A Tevannyomda- és kiadóvállalat történetéből. írták Elek László, Papp János, Petőcz Károly, Szabó Ferenc. Békéscsaba, 1978) és a „Tevan Amatőr Könyvek" új kiadása vonta magára a figyelmet. A Bibliotheca Bekesiensis sorozatba tartozó Tevan-kötettel más helyütt foglalkozik a Békési Élet, itt csupán a nyomdászattörténetnek általam érintett szempontjai szerint kívánok hozzá néhány megjegyzést tenni. Ugyanígy szólnék a „Tevan Amatőr Könyvek" kiadásához is. 381