Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

Balogh Edgár: Szolgálatban Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1978 G. VASS ISTVÁN Azoknak, akik valamelyest is ismerik KeletEurópa, s azon belül a határainkon túl élő magyarság legújabbkori történetét, aligha kell bemutatni Balogh Edgárt. Mégsem árt talán - a Munkásmozgalomtörténeti Lexikon adatait felhasználva - életének fontosabb állomásait felidézni: 1928-1934 között vezető szerepe volt a szlovákiai haladó ifjúság Sarló mozgalmában, s ő volt a CSKP-val való együttműködés legkövetkezetesebb híve. 1935-ben kiutasították Csehszlovákiából, ekkor Romániában telepedett le. Részt vett a kommunisták által vezetett Magyar Dolgozók Szövetségének munkájában. Az 1937. októberi Vásárhelyi Találkozó egyik kezdeményezője. A felszabadulás után egyik vezetője lett a romániai magyar irodalmi és politikai életnek. 1956-tól az újra megindult Korunk c. folyóirat főszerkesztője, a kolozsvári egyetem tanára. E néhány adat is elegendő annak érzékeltetésére, hogy milyen jelentős esemény volt 1978 utolsó heteiben visszaemlékezés-kötetének a romániai könyvesboltokban való megjelenése. Az 1965-ben megjelent, s a csehszlovákiai Sarló mozgalom éveit felidéző Hét próba című kötetét folytatva, újabb könyve az 1935. májusa (Romániába érkezése) és 1944. októbere (Kolozsvár felszabadulása) közötti időszakot idézi fel. E közel tíz év fontosabb életrajzi adatai: Kolozsvárra érkezve azonnal felvette a kapcsolatot a Korunk c. folyóirat marxista szerkesztőjével, Gaál Gáborral, majd rövidesen bevonult katonának, s a közlegényként letöltött másfél éves szolgálat alatt alkalma volt megismerkedni a romániai valósággal. E tapasztalatairól rendszeresen be is számolt a csehszlovákiai és romániai magyar lapokban. 1937 legjelentősebb eseménye a magyarországi Márciusi Front példájára októberben Marosvásárhelyre összehívott írótalálkozó, melynek egyik értelmi szerzője és előkészítője volt. 1937 végétől 1940 márciusáig pártutasításra Kolozsvárról Brassóba telepedett át, ahol az előbb legálisan, majd illegálisan működő MADOSZ (Magyar Dolgozók Szövetsége) egyik irányítója, a Brassói Lapok munkatársa, az Erdélyi Enciklopédia c. kiadványsorozat egyik létrehozója. 1940-ben házasságot kötött egy Brassóban szolgáló székely parasztlánynyal, s e házasság még közelebb vitte őt az erdélyi valóság megismeréséhez. 1940 márciusától ismét Kolozsvárott dolgozott, az augusztus 30-i II. Bécsi döntés - Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásaután azonban a demokratikus magyar lapokat betiltották, sőt néhány hét múlva az egyik Kalotavidéki faluban vállalt tanítói állásától is megfosztották. A népi írók mozgalmába való bekapcsolódás, a budapesti baloldali lapokban elhelyezett cikkek, s a Móricz által szerkesztett Kelet Népe érdekében végzett szervező tevékenység jelzik, hogy a harcot ekkor sem adta fel. Igaz helyzete mind nehezebbé vált, a háború utolsó időszakát - félig-meddig illegalitásban - felesége szüleinél, a székelyföldi Vargyason töltötte. 1944. augusztus 28-án - néhány nappal Romániának a Hitleri Németországgal való szembefordulása után azonban már ismét Kolozsvárott volt. Az ellenállás egyik szervezője. Jelentős érdeme volt abban, hogy az október első napjaiban bevonuló szovjet csapatokat működőképes üzemek, és tettrekész demokratikus közigazgatás várta. Balogh Edgár marxista gondolkodó és politikus. A Sarló mozgalomból hozott örökségnek megfelelően Erdélyben is elsősorban a társadalmi valóság érdekli, s ennek összefüggésében vizsgálja az ott élő népek együttélésének történelmi örökségét, jelen problémáit és jövőbeni lehetőségeit. Miközben tekintete a Szudétáktól a Fekete Tengerig terjedő kelet-európai térséget pásztázta, figyelme a napi valóság legapróbb tényeire is kiterjedt: a földjük elvesztése után Lúgosra beköltöző, s munkássá vált egykori magyar telepesek utódjaira, a brassói székely szolgálólányok és alkalmazottak megalázó sorsára, az olténiai román parasztlegényből lett katonatársak mindennapi világára, a kalotaszegi falu egykori bocskorosnemesi társadalmában végbement változásokra, az erdélyi vegycsházasságokra, a „népkeveredés" tényeire egy éppenséggel a „fajtisztaságra" koncentráló családkutatás divatja közben, vagy a falusi székely szegénység mindennapi életére. E valóságot megismerve - az erdélyi magyarság legjobbjaival, a Vásárhelyi Találkozó szervezőivel együtt - arra törekedett, hogy az erdélyi magyarságnak olyan reményt és munkacélt adjon, mely374