Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - A 6. vörös hadosztály egyik politikai biztosának önéletrajzából: Fehér Pál visszaemlékezései

A 6. VÖRÖS HADOSZTÁLY EGYIK POLITIKAI BIZTOSÁNAK ÖNÉLETRAJZA Fehér Pál nyugdíjas főmérnök Budapesten él. Jász Dezsővel együtt ők a békéscsabai 6. vörös hadosztály­nak, a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege egyik leg­kiválóbb és legbátrabb magasabb egységének életben lévő politikai megbízottjai. Fehér Pál Békés megye szülötte. Kérésünkre a maga vonzó szerénységével és a tények tiszteletével írta le pályájának legfontosabb állomásait, különös tekintettel az őt elindító mozgalmi viszonyokra, a proletárdiktatúra időszakára. Visszaem­lékezésének forrásértéke kiemelkedő. Életútja a harcos szocialistáé, aki a politikai küzdelmekben éppúgy pél­dásan megállta a helyét, mint a termelő munkában. Szívből kívánjuk, hogy családjával együtt jó egészség­ben tevékenykedjen közöttünk még sokáig. (Szerk.) Születtem Mezőbcrényben 1894. május T2-én. Atyám, Fehér Pál (1862) kovácsmester volt, egy lakó­házzal, 6 hold földdel és 4 gyerekkel (2 fiú, 2 leány). Nagyapám, Fehér Albert (1835) zsellérparaszt volt s 1909-ben halt meg, atyám 1950-ben. Én, jelen önéletrajzom írásakor a 84. évemet taposom. A kilen­cedik évtizednek is a felénél tartok s az önéletrajzomból kitelne egy kisebb regény is, amit el szeretnék kerülni, miért is csak a legszükségesebb adatok közlésére szorítkozom. Magyar nyelvű elemi iskolában csak 3 osztályt végeztem a mezőberényi ref. elemi iskolában. A 3. osztály elvégzése után, 1903. év májusában, elküldtek cseregyerekként Nagydisznódra németül tanulni, ahonnan egy hasonló korú fiú jött szüleimhez magyar szóra. Nagydisznód egy kis szász község, közel Nagyszebenhez és a Vöröstorony szoroshoz. Kizárólag szászok lakták, egyetlen magyar, vagy román család sem lakott Nagydisznódon. Csak az állomásfőnök volt magyar, tehát a német, ill. szász nyelv elsajátítására ideális adottságok voltak. A községben 8 osztályú koedukációs elemi iskola volt, úgy gondolom, a lutheránus egyház tartotta fenn. Ennek 4. osztályába írattak be. - Állandóan az utcán és kirándulásokon voltam játszani pajtásaim­mal s mindazokkal, mind nevelőszüleimmel csak németül, pontosabban szászul beszélhettem. Úgy, hogy mire elérkezett szeptember, s megkezdődött az iskola, én már folyékonyan beszéltem szászul a 4. elemista szóbősegével. Az iskolában minden tárgyat irodalmi német nyelven tanítottak. Jellemző a szászok által Erdélyben élvezett autonómiára, hogy tanítóm egy szót sem tudott magya­rul. Ez akkor derült ki, midőn édesapám 1904 tavaszán eljött engemet meglátogatni, miután 2 hétig feküdtem kartörésscl a nagyszebeni kórházban. (Lovaglás közben tört el) Apám velem együtt eljött az iskolába s beszélni szeretett volna tanítómmal, de ez nem sikerült csak az én tolmácsolásommal, mivel a tanító nem tudott magyarul. A 4. osztály elvégzése után még a vakációt is Nagydisznódon töltöttem s így összesen 15 hónapig 351

Next

/
Thumbnails
Contents