Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky a magyar hadtörténelemről
gyar történetírói katonai szemléletről, amely a Magyar Történet vaskos köteteiben együttvéve sem tudott összehozni annyi tárgyilagos és helyes értékelést a magyar katonai géniusz eredetisége és felsőbbsége megbizonyítására, mint ez a német tudós a maga néhány íves rövid tanulmányában! 1 4 Minek a számlájára írja az ember ezt a megfoghatatlan érzéketlenséget? Egyedül a katonai dolgokban való járatlanságra aligha, mert az még nem jelenthet ilyen rendkívül súlyos elcsuszamlást és ilyen következetesen elhibázott értékítéletet katonai kérdésekben - mindig és következetesen a magyarság rovására. Arra a magamfajta jóhiszemű ember egy percig sem gondol, - hogyan is gondolhatna ? - hogy magyar történetírók szánt szándékkal hoznak következetesen igazságtalan verdiktet olyan nagy magyar pörben, aminő a mi haditörténelmünk, keletről hozott katonai beidegzettségcink és formáink alakulása és küzdelme idegen formákkal, itt Európa szívében. 1 5 Kell, hogy itt valami alapvető elszánás, valami előre formulázott dogma, történetírói célkitűzés és konok következetességgel keresztülvitt módszer 1 6 hozza létre az ilyen vérforraló és megalázó megkisebbítését a magyar szellem eredetiségének, színvonalának, teljesítményeinek, legősibb cs legclpusztíthatatlanabb keleti örökségének - éppen katonai téren. Aminthogy szerintem az igazi magyar katonai történetnek ez a hallatlan leértékelése, félreállítása, kisemmizése az egyetemes magyar történelemből csak kisebb részben lehet eredménye személyes katonai tájékozatlanságnak és érzéketlenségnek, sokkal nagyobb részben abból a szerencsétlen, és igen káros, és következményeiben nagyon veszedelmes történetírói szemléletből, labanc kishitűségből, habsburgista orthodoxiából, s a „germán-keresztény kultúrközösség" középkori gyökerű szellemtörténeti kategóriájába való beilleszkedésből, s abból a kiegyezési korszakból levont, s az egész magyar histórián szétárasztott hamis 67-es dogmából fakad, amely nem tudja, de nem is akarja másként látni a magyarság nemzeti és állami sorsát, mint egy, a német ereszhez ragasztott fecskefészket: „Ne nyúljunk az ereszhez, mert jaj lesz a fecskefészeknek!" 1 7 Ezért történhet, hogy Szekfű Gyula, miközben mintegy erőt véve a maga történetírói dogmáin, bizonyítani kívánja a magyarság kisebbértékűségi komplexusának hiányát a német világgal szemben, úgy találja meg a kissé „luteránus "megoldást, hogy a magyarság még ezt az egyenrangúsági érzetét is - Donnerwetter! - németeknek, vagy ahogy Hóman Bálint mondaná, a „vitéz bajoroknak" köszönhette. 1 8 Nyilvánvaló, hogy Szekfű Gyula szabadulni szeretne derék magyar meggondolásból a maga és társai teremtette varázskörből, de nem tud. Még mindig nem hajlandó elismerni, hogy mi magyarok politikai és katonai téren mérhetetlen és áthidalhatatlan szellemi és idegbcli felsőbbségben vagyunk szerencsétlen, végzetesen kiegyensúlyozatlan lelkű és egyéniségű német szomszédainkkal szemben. 1 9 A tekintélytisztelctnek az a beidegződött szemlélete, mely a Magyar Történetet olyan éles cezúrával választja cl a régebbi és magyarabb szellemű történetírástól, sehogysem hajlandó engedményeket tenni olyan vakmerőnek tetsző és tiszteletlen fölfogásnak nyugat felé, hogy hiszen ezt az egész germán világot csak a rómaiak, a hunok, az avarok és a magyarok tudták nagy keservesen épkézláb katonai dolgokra tanítani. 20 Professzor Uram sohasem gondolkozott azon például, hogy a nyugati és keleti gótok miért voltak Európa keletén katonailag és politikailag legkülönb germán törzsek? Egészen kétségtelen, hogy az évszázados hun szomszédság révén. És az sem mond semmit az új magyar történetírók számára, hogy egyre inkább nyilvánosságra kcriil a X., XI. és XII. század magyarnémet harcainak befolyása és sugallata a Nicbelungenlied kialakulására? 2 1 És az sem bizonyítja a magyar katonai szellem mérhetetlen keleti íelsőbbségét a tohonya német mészáros-ideál együgyűségével szemben, hogy a németek csak most, jó ezer évvel Bulcsu hadjáratai 2 2 után érnek cl az ősi magyar - s általában a keleti - lovasnomád hadászati és harcászati elvekig, és motorizált gyors csapataikkal csak szerényen utánozzák, - mai eszközökkel - a hun-török ncpek katonai „népművészetét"? 2 3 Aki egy kissé ért a katonai dolgokhoz, az tudja, de legalább is megérti, ha fölsorolom: a) a germánok, a római limesek mentén való első megjelenésük óta Attiláig, azaz egy félévezreden át, egyetlen számottevő, Attilához, vagy Aetiushoz mérhető hadvezért nem tudtak kitermelni ; 343
