Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky a magyar hadtörténelemről

pozottságú - törekvésében szolidáris a hasonló lidércnyomás ellen küzdő szláv népekkel; maga is óvakodik, és mást is óva int attól, hogy e szolidaritásról megfeledkezzék, mert annak elsősorban a magyar nemzet láthatja kárát, - mégsem feledtetheti mindez a magyar hadtörténclemről vallott történelmietlen felfogásának hamis tudatot tükröző, s a Duna-medencei magyar szupremáciához ragaszkodó nacionalizmusának a faji gondolattól sem mentes voltát. Bajcsy-Zsilinszkynek a magyar hadtörténelemmcl kapcsolatos, mindenekelőtt kordokumentumként érdekes jellegzetes felfogása különösen jól tanulmányozható Szekfű Gyulához 1942 tavaszán intézett vitairata* alább közreadott egyik fejezetében, amelynek címe: „Kicsik a katonai történet is". Mivel e vitairat egyéb fejezeteiben is sűrűn, és vissza-visszatérő módon fordulnak elő a magyar hadtörténelemre vonatkozó olyan megjegyzések és fejtegetések, amelyek az itt előadottakat kiegészítik és még jobban megvilágítják, ezeket a jegyzetek közt a szöveg megfelelő részeihez kapcsoltuk. Ahol BajcsyZsilinszky más valamely munkájából hozunk ugyancsak hadtörténelmi vonatkozású idézeteket, a forrást megjelöltük. A Szckfűhöz intézett vitairat - másutt már korábban megvilágított** - keletkezési körülményeit és szerepét az ellenállási mozgalom polgári szárnya egységesülésének előmozdításában, itt csak annyiban érintjük, hogy míg Hóman a német-csatlós politika egyik legprominensebb vezéralakjává fejlődött, Szekfű - a német veszélyre a nemzetiszocializmus németországi hatalomrajutása után egyre inkább rádöbbenve, s korábbi nézeteitől fokozatosan eltávolodva, - publicisztikájában jól tükröződő útkeresésével megteteremtette Bajcsy-Zsilinszky számára a hozzá való közeledés lehetőségét. Következetlenségei éles bírálatáról azonban Bajcsy-Zsilinszky továbbra sem mondott le. A Magyar Szemle 1941. októberi számában megjelent Szekfű-tanulmány („Népek egymás közt a középkorban"), amely a történelmi téma ürügyén fájóan aktuális kérdést érintett: a németekkel szembeni kisebbrendűség-érzést, alapjában helyes célkitűzése ellenérc okot szolgáltatott arra, hogy Bajcsy-Zsilinszky a parlamentben is támadja. E lépését azonban saját hívei sem helyeselték, s a Szekfűhöz való viszony pozitív tisztázísát ajánlották. E célból készítette, s juttatta el Szckfűhöz Tombor Jenő közvetítésével az 1942. március 15-én zárt terjedelmes vitairatot, amelyben e Szekfű-tanulmánnyal kapcsolatos véleménye kifejtésének is jelentős teret adott. Szekfű 1942. május 30-i válasza azt hangsúlyozza, hogy „mindazért, amit Hóman írt a Magyar Történet köteteiben, ő a felelős"; a maga részéről sem ott, sem későbbi munkáiban - mint „A magyar jellem történetünkben" című tanulmányában, az általa szerkesztett „Mi a magyar?" (Bp. 1939.) című tanulmánykötetben - nem hanyagolta el „katonai tehetségünket, vitézségünket és politikai tehetségünket az egész ezredév alatt", ha nem is ábrázolta annyira „hódolólag, a magyar nagyságért való folytonos extázisban", mint Bajcsy-Zsilinszky elvárná az ő „temperamentumától megkívánt módokon". A Magyar Szemlében megjelent inkriminált cikkéről megjegyezte, hogy az a német Hermann Aubin professzor egy munkája („Zur Erforschung der deutschen Ostbewegung") felfogását akarta valójában visszautasítani, „de ha azt erősebben hangsúlyozom, a cenzúra nem engedélyezi a cikket". Amikor cikke német fordításban az „Ungarn" című folyóiratban is megjelent, német lapok megtámadták szerzőjét, a folyóirat szerkesztőjét pedig emiatt majdnem elcsapták. Cikke tehát, mint hangsúlyozza, nem fogható fel a németek előtti alázkodásnak: „német írókkal szemben azt mutatja ki, hogy mi a középkorban egyenrangúnak éreztük magunkat a németekkel, s ők sem néztek le bennünket, (azaz más volt a helyzet, mint a mai magyar középosztály és a mai németség közt.)" Nem ismeri el, hogy cikke a szlávokat sértené, a nemzetiségekkel való megbékélést, vagy a lcngyelbarátság érdekeit károsan érintené. Bajcsy-Zsilinszky 1942. július 5-i viszontválasza így reagált erre: „Ami öt évvel ezelőtt apró* „Újabb történetírásunk bírálata". Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattára, Szekfű-hagyaték. - Egyes fejezeteit publikálta, a mű egész szerkezetéről is képet adva, Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky önéletrajzi vallomása politikai nézetei fejlődéséről és a szellemtörténethez való viszonyáról. Századok, 1971. évf. 5. sz. 966-1001. 1. ** Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre törtenetpolitikai vitája Szekfű Gyulával. Valóság, 1959. évf. 6. sz. 36-46. 1. 341