Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - Bencsik János: Rajki László szobrászművész otthonában

IflTOCATÓkAN Raj ki László szobrászművész otthonában BENCSIK JÁNOS Estére járt, amikor január elején bekopogtattam Rajki László csinos művésztelepi lakásának ajtaján. A feleség, Terike nyitott ajtót, ő fogadott. Még illett boldog új esztendőt kívánva beköszöntenem. Havat vittem a lakásba, és hideg tolakodott velem a meleg helyébe. Mindjárt arra terelődött a beszélgetésünk, amiért jöttem. A békési élet szerkesztőségének az a szándéka, hogy bemutassa olvasóinak Rajki Lászlót, megismertesse munkásságát a művészetet kedvelő közönségével. Talán különösen hatottak ezek a szavak, abban az otthonban, ahol a kőfaragó kalapácsnak jut a döntő szerep. Hiszen aki ismeri Rajki Lászlót, találkozott vele, az egyetért abban, hogy a művész engedi érvényesülni alkotásait; kevesebbet beszél róluk. A nézőre bízza azokat, ítélje meg a látott szobrokat maga. Hogyan lettél szobrász ? - indítom a beszélgetést. Az általános iskola elvégzése után a képzőművészeti középiskolára szerettem volna kerülni. Budapestre. Nem volt szerencsém. Vagy kevéssel mentem, vagy nem jókor indultam. Ősszel beiratkoztam az orosházi mezőgazdasági technikumba. Azért oda, s nem a gimnáziumba, mert ott csak három éves a tanulmányi idő. Meg a családomban lévő mezőgazdászok is ezt erősítették szüléimben. Olykor, amikor már végzett szobrász voltam, anyám felemlegette, „talán jobb lett volna, ha agronómus maradtál volna. Tán tsz-elnök lennél azóta" - mondotta. A főiskolán is késtem egy évet. A képzőművészetire 1957-ben kerültem be. Talán szerencsésebb voltam így. Kádár György festő osztályán indultam, 1957 őszén. Két év múlva egyik orosházi barátommal, akivel együtt tanultunk a Kádár-osztályon, elhatároztuk, hogy szobrászok leszünk. így iratkoztunk át Mikus Sándorhoz, szobrásznak, s nála végeztem 1962-ben. Hogyan kerültél Szentendrére? Mit csinálsz itt? 1969 őszén egy műtermes lakást kaptam itt. Szeretem ezt a várost. Szívesen veszek részt a közművelődésében. Kiállításokkal bombáznak ők is, mások is. Igen, bombáznak. Mert egy-egy kiállítási anyag összeállítása nem is olyan egyszerű kérdés nálunk, szobrászoknál. Az a jó, ha a művésznek nincsen anyaga, amit kiállítson, mert mindig gazdára lelnek az alkotások. Apróbbakból persze van két-három tucatnyi. Érmek és reliefek. A népművészet területére is kirándultam (magyarázza és tucatnyi lapocskát emel ki egy fiókból). Érdekelt az, hogy miként tudom átírni, t'ijra fogalmazni a népművészet jeles da334