Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Becsei József: Gyula településrendje

Fontos esemény volt a város fejlődése szempontjából, hogy az 1855. évi nagy árvíz után a Fehér-Körösnek új, egyenes medret ástak Gyulaváritól Szanazugig. A városon átfolyó régi Fehér-Körös mint Élővízcsatorna, zsilipen át, az új mederből kapja a vizet. Nagy vívmány volt, hogy 1853-ban az önkényuralom is elismerte a jobbágyfelszabadítást, így a telkes jobbágy az általa bírt telken szabaddá lett. Tovább emelkedett az iparosok és kereskedők száma, megjelentek az első üzemek a városban. így 1856-ban Réthy Lipót nyomdája, 1867-ben az első gyulai gőzmalom, 1881-ben gyufagyár létesült. A XIX. század folyamán Gyula is az agrárvárosi fejlődés útját járta, de megyeszékhely jellege miatt, ettől az úttól a megye többi városához viszonyítva hamarabb eltért, annak ellenére, hogy a Szolnok-aradi vasútvonal elkerülte. A megye vasúti csomópontja, ennek eredményeként ipari és kereskedelmi központja is Békéscsaba lett (implom j. 1968). A város népességének már a századfordulón is csak kisebb hányada (42,9%) volt őstermelő, igen nagyszámú az iparforgalmi népesség mellett a közszolgálatban és a szabadpályákon foglalkozók rétege (1910-ben a keresők 37,1%-a), arányukat 1930-tól Békéscsaba mindkét ágazatban felülmúlta (becsei j. 1969). így Gyula nem a mezőgazdák városa, hanem inkább egy nagy határba beékelt kisváros és e köré települtek hostatszerűen mezőgazda városrészek, amelyet mutat a 8. táblázat (erdei f. 1942). Sajátságos a bel- és külterületi keresők megoszlása, amint arról már más helyen megemlékeztünk. Ezen a helyen viszont ki kell emelnünk, hogy 1930-ban a városban élő őstermelők 56,8%-a külterületen élt, ez igen magas arány, ha azt tudjuk, hogy Békéscsabán 48,3%, Békésen pedig 48,6%-os volt ez a részesedési hányad. A belterületen az agrárkercsők a keresők 23,7%-át alkották. Legnagyobb arányban a Nagyrománvárosban (36,6%) és Józsefvárosban részesedtek. Feltűnően alacsony a jelenlétük a Belvárosban (5,5%) és a Magyarvárosban (18,0%). Ugyanakkor itt éltek a nagygazdák (9. táblázat), a legszegényebbek pedig Nagymagyarvárosban, Kisrománvárosban és Nagyrománvárosban laktak. Az egyes városrészek legfontosabb jellemvonását a foglalkozási szerkezet alapján az alábbiak szerint jelölhetjük meg: a Belváros és Újváros lakóiból a legnagyobb aránnyal a közszolgálat, szabadfoglalkozás és az egyéb ágazat dolgozói részesednek, Újvárosban ezen túl jelentős az ipari népesség is; az ipari népesség abszolút túlsúlya jellemző Kisrománvárosban, Józsefvárosban és Magyarvárosban, vegyes ipari és őstermelő népesség jellemezte 1930-ban Nagyrománvárost. 8. táblázat: A keresőnépesség megoszlása Gyulán (1930) Közszolat és Név A keresők Őstermelés Iparforgalom szabadfogl. Egyéb szama szám szám % szám szám % szám % szám % szam % I. Belváros IOIO 56 5,5 3131 30,1 239 24,6 402 39,8 II. Magyarváros 2423 435 18,0 1015 4i,9 339 13,9 634 26,2 III. Kisváros 997 298 29,9 528 53,0 44 4,4 127 12,7 IV. Józsefváros 1213 369 30,4 565 46,6 106 8,7 173 14,3 V. Újváros 1142 260 22,8 422 37,0 162 I4,i 298 26,1 VI. Nagyrománváros 1204 441 36,6 527 43,8 65 5,4 171 14,2 Belterület összesen 7989 1859 23,7 3370 42,2 955 ",5 1805 22,6 Külterület összesen 3809 2448 64,3 861 22,6 135 3,5 365 9,6 Gyula összesen 11798 4307 36,5 4231 35,9 1090 9,2 2170 18,4 324