Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - SZEMLE

fejlődését, az egyes területeken alkalmazott kutatási módszereket, és végül az adott segédtudomány egyes anyagainak felhasználási lehetőségeit az oktató-nevelő munkában. Az első, régészetről szóló fejezetben képet kapunk az ásatások és a feltárt anyagok feldolgozásának módszereiről. Ismerve azt a tényt, hogy ezen a területen a szovjet tudomány az új módszerek alkalmazásával különösen nagy sikereket ért el, így ez a rész igen figyelemre méltó. A régészeti anyagnak az iskolai oktatásba való bekapcsolásával öszszefüggesben valamennyi történelemtanárnak megszívlelendő feladata a helyi múzeumokkal történő kapcsolat felvétele. Sajnos nálunk ez nem vált eddig általánossá, pedig a történeti anyag konkretizálását, szemléletességét mindenképpen elősegítené. A múzeumlátogatások és az archeológus munkájával történő megismerkedés a tanulók érdeklődésének és számos készségének fejlődéséhez is hozzájárulna. A könyv igen nagy gyakorlati értéke az, hogy nem áll meg a bölcs általánosságoknál, hanem minden fejezet végén az adott tudományágra vonatkozó konkrét iskolai tevékenységi terveket ad. A néprajztudomány eredményeinek iskolai felhasználásával kapcsolatban a könyv mindenekelőtt a tanulók dialektikus gondolkodásának fejlesztését és igazi hazafivá nevelésük lehetőségeit emeli ki. Ezt mi - magyar történelemtanárok - is kiaknázhatjuk a felszabadulás előtti és utáni életmód öszszehasonlításával. A néprajzi kutatómunka a tanulók széles tevékenységi körére ad alkalmat: pontos leírás, rajzolás, fényképezés, filmezés és magnetofon használata. A történeti emlékeket tárgyaló fejezetből kiemelnénk a függetlenségi harccal, a forradalmi mozgalommal és a szocialista építéssel kapcsolatos részeket. Úgy véljük, hogy a szocialista személyiségformálásban ezek játszanak fontos szerepet. PL: Egyes kollektívák megbízása az emlékhelyek gondozásával, ünnepségek és vetélkedők rendezésével. A levéltárak a helytörténeti kutatómunkában és az iskolai munkában, illetve annak segítésében alapvető szerepet töltenek be. Erre nemcsak az ott található forrásanyag alkalmas, hanem a levéltári kiadványok és a levéltárosok tudományos tapasztalatai. A tanulói csoportok levéltári látogatásán a levéltáros ismertetheti a forrásokat, az intézmény használati rendjét cs a munkamódszereket. A Békés megyei Levéltár már korábban ismertetett kiadványaival, és az ott megtartott történelemórákkal úgy véljük, helyes úton jár. A sajtóval kapcsolatos fejezetből a forradalmi munkásmozgalom újságjait, folyóiratait, kiadványait emelhetjük ki. Az utóbbi időben a középiskolai tanulmányi versenyeken a témák között nálunk is szerepelnek olyanok, amelyekhez szükséges a sajtónak, mint forrásnak a használata. így nekünk, történelemtanároknak kell a szakemberekkel karöltve erre tanítványainkat megtanítanunk. A könyv második részében kiemelik a helytörténeti témák fontosságát az iskolai oktató-nevelő munkában. A fakultatív foglalkozások sokféle módját sorolja fel a könyv, és a módszerek változatosságát adja. Az osztályon és az iskolán kívüli munkaformák közül kiemeli a helytörténeti szakkört, az ifjú történészek klubját, a helytörténeti kirándulásokat s az ilyen jellegű esteket, vetélkedőket és konferenciákat valamint az iskolamúzeum létesítését. Úgy gondoljuk, hogy az előbb említettek nálunk is lényegesebb szerepet kaphatnak a történelemoktatásban. Feltétlenül növelnünk kellene a honismereti szakkörök számát. Valamennyi tevékenységi formánál elengedhetetlen a pontos tervezés, a fő oktatási-nevelési célok figyelembevétele, és a tanulók életkori sajátosságainak megfelelő módszerek. A helytörténeti kirándulásokkal kapcsolatban kiemelnénk, hogy itt sem maradhat el az előkészítés és az anyag feldolgozása. A történeti esteken a könyv ajánlása szerint az előadóművészet eszközeivel az érzelmi nevelést lehet erősíteni. A konferenciákon az egyéni előadásokat a tanár által irányított csoportmunka is megelőzheti. Az iskolamúzeum létesítésével segédanyagot biztosíthatunk a történelem oktatásához, és előnyösen alakítható a tanulói önállóság is. Itt mindig meg kell határoznunk a múzeum profilját és a gyűjtendő vagy készítendő tárgyak körét. A múzeum akkor tölti be feladatát, ha anyagát rendszeresen használjuk és gyarapítjuk. Az ismertetett mű legnagyobb értéke: gyakorlatiassága és konkrétsága. A helytörténet kutatója valóban megkapja a munkájához szükséges alapismereteket, a történelemtanár pedig az útmutatások alapján megszervezheti az adott munkaformákat. A mű nyelvezete világos, stílusa érdekfeszítő. Sokfajta illusztráció teszi szemléletessé. A fejezetek végén bőséges irodalomjegyzéket találunk. A gyakorló pedagógus számára különösen értékes a mindennapi munkájával kapcsolatos irodalom. 269