Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - SZEMLE

ból. Kulcsár Kálmán annak a társadalmi szerkezet­nek a szociológiai vizsgálatát tartja szükségesnek, amelyből a mozgalom kinőtt. Igaza van abban, hogy a politikai szociológia történeti alkalmazása - a politikai magatartást kialakító és befolyásoló té­nyezők feltárása - rendkívül fontos ismeretekhez segíthetne bennünket. Tegyük hozzá: Ilyen vizsgá­latokat kisebb közösségekre vonatkozóan lehet vi­szonylag könnyen megkísérelni, s erre egy-egy vi­déki üzem vagy városnegyed különösen alkalmas, adott esetben visszatekintő írott forrásait is meg le­het találni. Minket a kötet tanulmányai közül Vass Henrik: Munkásmozgalom-történet és helytörténet című dolgo­zata érint a legközelebbről. (Külön öröm számunk­ra hogy a tanulmány korábbi változata először Gyu­lán kapott nyilvánosságot: a Magyar Történelmi Társulat 1970. szeptember 17-i vándorgyűlésén elő­adásként hangzott el.) A munkásmozgalmi törté­netírás és a helytörténeti kutatás kapcsolatáról igen alapos, részletes elemzést nyújt a szerző, a Párttör­téneti Intézet igazgatója. A helyi feltárások tudo­mányos fontosságát, funkcióját tömören megfo­galmazva Vass Henrik a mozgalomtörténet legkor­szerűbb célkitűzéseiből következő és hosszabb időre szóló feladatok egész sorát állította a helytör­ténészek elé. Szempontokban, nagy segítséget nyújtó ajánlásokban különösen gazdag tanulmá­nyát alapvető útmutatóként kell használnunk, ha nem akarunk korszerűtlen vagy erőnket meghaladó vállalkozásokba fogni. Vass Henrik megállapításaiból Békés megye és az egész Viharsarok szemszögéből csak a legfonto­sabbakat emelhetjük ki. Mindenekelőtt azt, hogy a munkásmozgalmak kapcsán alaposan fel kell tár­nunk a parasztmozgalmak témakörét is, anélkül, hogy tartalmilag és társadalmi vonatkozásban azo­nosnak minősítenénk őket. Sajátosan fontos kuta­tási feladatként jelöli meg a tanulmány a helyi moz­galmak kezdeteinek megismerését, beleértve az eszmei hatások, az eszmei arculat összetevőit is. Békés megyében különösen jogosult az a kérdése, volt-e és milyen kapcsolat a dualizmus első szaka­szának 48-as plebejus-demokratikus törekvései és a kialakuló szocialista mozgalom között. Orosházá­ról, Szarvasról, Békésről, Battonyáról tudjuk, hogy volt ilyen kontaktus. A mélyebb kimunkálás na­gyobbrészt adósságunk még. Van teendőnk a moz­galom valóságos helyi erőviszonyainak felmérése körül is a különböző történeti korszakokban. Ide tartozik a szakszervezeti mozgalom több mint há­romnegyed évszázados megyebeli útjának feltárása, nemkülönben az SZDP viharsarki történetének ob­jektivitásra törekvő felkutatása és értékelése is. Sok új megállapítást nyújt a tanulmány a nagyvárosi (budapesti) és a vidéki (agrárvidéki) mozgalom bá­zisának, hátterének jellemzőiről. Vass Henrik külön részt szentelt dolgozatában a felszabadulás után eltelt közel három és fél évtized mozgalomtörténetét szolgáló helyi kutatások kér­déseinek. Miután a pártpolitika állami szintre emel­kedett, a munkásmozgalom története szoros össze­fonódást mutat a párttörténettel és a népi demok­ratikus korszak történetével. Ez megnöveli a sema­tizmus veszélyét. Egy-egy megye, város, község kutatása során éppen ezért - az eltérő előzmények ismeretében is - a helyi sajátosságokat, az azokat kiváltó okokat kell elsősorban megtalálni és ele­mezni. Nem az országos történet helyi illusztrálása a feladat. Inkább arra kell választ találni, hogy a helyi fejlődés az örökölt adottságokat mennyiben változtatta meg, nem hagyva figyelmen kívül az életmód, a szemlélet átalakulását sem. Megvilágítja a tanulmány a történetírás, mint tudomány és a po­litika speciális viszonyát a kortörténetben, miután abban az ösztönző és korlátozó tendenciák dialek­tikusan érvényesülnek. A dolgozat bírálja és rend­szerezi azokat a szemléleti és módszerbeli hibákat, amelyek maradványai még fel-feltűnnek a helytör­ténetírásban, s amelyek megyénkben sem ismeret­lenek. Figyelmeztet az évfordulókhoz kötött gyors munkák sokféle veszélyére. Különösen fontosak és változatlanul időszerűek a helytörténetírás szerve­zetlenségének, ötletszerűségének megszüntetésére vonatkozó elgondolásai és a témaválasztást segítő tanácsai. A helytörténészek tevékenységét Vass Henrik ve­zérfonalként szolgáló dolgozatával együtt közvet­lenül elősegíti Kabos Ernő: Szakszervezet-történet­munkásmozgalomtörténet, továbbá Sipos Péter: Üzemtörténet és munkásmozgalomtörténet című mun­kája. Kabos Ernő az osztályharc legtömegesebb jel­legű szervezeti formájának tekinti a szakszerveze­teket. Meghatározza azokat a kritériumokat, ame­lyek alapján egy csoportosulást szakszervezetnek fogadhatunk el, akkor is, ha egyesületi formában működött. Idézve Lenin közismert véleményét a szakszervezetek transzmissziós szerepéről, a szocia­lista szakszervezeti mozgalom politikai arculatának történeti megismerését sürgeti. A fő feladatot a 266

Next

/
Thumbnails
Contents