Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - SZEMLE

fejlett szocialista társadalom. Ez a megállapítás már dr. Pilishegyi József, a DATE Szarvasi Főiskolai Karának adjunktusa „A fejlett szocialista társadalom - történelmi realitás" című cikkéből származik, amelyben bemutatja azt a hosszú és bonyolult történelmi folyamatot, amelynek során a szocialista termelési viszonyok kialakítása, a társadalom osztálytagozódásának megváltoztatása, a termelőerők nagyarányú fejlesztése és a szocializmus anyagiműszaki bázisának létrehozása, az állam és a szocialista demokrácia erősítése és kiszélesítése révén, a szovjet emberek munkájának eredményeként kialakult és megszilárdult a Szovjetunióban a fejlett szocialista társadalom. E változások jellemzése kapcsán a szerző először is a termelési viszonyok, ezen belül a tulajdonviszonyok átalakulását vizsgálja. A szovjet hatalom egyik alapvető feladata a szocialista társadalmi viszonyok kialakítása, a termelési eszközök társadalmasítása volt. A tulajdonviszonyok megváltoztatásának első dokumentumai - hangsúlyozza a szerző - egyidősek a forradalom győzelmével: a forradalom első napjaiban kiadott dekrétumok kimondják a termelés feletti punkásellenőrzést és a föld nacionalizálását. Lenin útmutatásai alapján a húszas években bevezetik a tervgazdálkodást, meghirdetik a szocialista iparosítást és a mezőgazdaság kollektivizálását. Ezek eredményeként a harmincas évek elejére a Szovjetunióban lezárul a szocialista társadalom első fejlődési szakasza, megszerveződnek a szocialista termelési viszonyok, s kialakulnak a társadalmasítás magasabb szintjének eléréséhez szükséges feltételek. E magasabb szint azonban csak a II. Világháború után, az ötvenes években bontakozhat ki. A fejlett szocialista társadalom, amely a tudományos-technikai forradalommal összefonódva alakul ki, a termelőerők intenzív fejlődését teszi lehetővé, aminek eredményeként nem csupán a termelés technikájában, hanem a dolgozók szociális létfeltételeiben is minőségi átalakulás következik be, s megteremtődik a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa. A szovjet népgazdaság fejlődését közgazdaságtanilag a kötet két tanulmánya is elemzi: Dr. Tóth József „A szovjet népgazdaság a szocialista világrendszer legfőbb gazdasági bázisa", valamint Karkalik András - Dr. Szűcs Alajos „A Szovjetunió tervgazdálkodásának hatvan éve" című tanulmányok, amelyek bőséges statisztikai adatokkal illusztrálva mutatják be a szovjet gazdaság fejlődésének jelentősebb állomásait s az elért hatalmas eredményeket. A tulajdonviszonyok átalakulásával és a termelőerők fejlődésével párhuzamosan gyökeresen átalakult a szovjet társadalom osztályszerkezete is, megváltozott az osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya és aránya. A szocialista átalakulás legnagyobb eredménye a volt kizsákmányoló osztályok teljes likvidálása, s ezzel együtt magának a kizákmányolásnak a felszámolása, továbbá a munkásosztály vezető szerepének megvalósulása. A szocialista, majd kommunista társadalom építésének történelmi folyamatában objektív tendencia a munkásosztály vezető szerepének állandó növekedése - hangsúlyozza Dr. Herczeg Ferenc kandidátus, az Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyettese „A kommunista társadalmi viszonyok megteremtésének folyamata és az osztályviszonyok átalakítása a Szovjetunióban" című tanulmányában. A munkásosztály vezető szerepének az a gazdasági alapja, hogy „a Szovjetunió és a szocialista országok fejlődésében a társadalom legfőbb termelő ereje, a társadalmi termelésben elfoglalt helye alapján legközvetlenebb kapcsolatban van a szocialista tulajdon legfejlettebb formájával, az össznépi tulajdonnal, amely a népgazdaság fejlődésének alapvető meghatározója. Ugyanakkor ezen osztálynak van döntő szerepe a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében is" (37. old.). A munkásosztály vezető szerepének szociális-politikai alapját pedig abban jelöli meg a szerző, hogy ez az osztály az az új társadalmi viszonyok legfőbb hordozója, a legteljesebben, legkövetkezetesebben fejezi ki és képviseli a dolgozó osztályok és rétegek érdekeit mind a szocializmus építésének, mind pedig az érett szocializmus időszakában. A munkásosztály mint a szocialista társadalom vezető ereje a szovjethatalom hatvan éve alatt menynyiségi és minőségi szempontból is döntően átalakult. Számszerű növekedését s ezzel együtt a gazdasági életben elfoglalt helyének, szerepének megváltozását szemléletesen mutatja az, hogy a munkások létszáma az összlakosságon belül az 1928 évi 12,4%-ról 1975-re 60,9%-ra nőtt. Minőségi átalakulását pedig a fejlett szocialista társadalom időszakában olyan, nem kis mértékben a tudományos és a technikai haladással összefüggő változások jelzik, mint szakmai összetételének megváltozása, a magasabban kvalifikált szakmunkások arányának állandó növekedése, egyes rétegei, csoportjai (pl. ipari és mezőgazdasági munkások) közötti kiilönb260