Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Lajos: Üzemmérnöknők helytállása az agrárgazdasági ágazatban

Fontos vizsgálódási területünk a szakember-ellátottság és a termelési eredmények összefüggése. (38-4ok). A kérdés első felével arra kerestünk választ, látnak-e, tapasztalnak-e összefüggést a szakmai képzettség és a munkahelyi hatáskör (felelősség) között: Az összefüggés foka: Erős Közepes Gyenge Nincs Összesen % 14 64 10 12 100 A túlnyomó többség - 78% - jó érzékkel és a munkahelyi tapasztalatok birtokában, látja a logikus összefüggést a képzettség és a hatáskör között. Ez a szemlélet bizonyára függvénye az előbb taglalt továbbképzési igénynek. Minél képzettebb valaki, a jövőben annál jelentősebb lesz hatásköre és egyben felelőssége is. A szakember-ellátottság és a termelési eredmények közötti összefüggést egyértelműen okozati viszonyulásban értelmezik a megkérdezett üzemmérnök-nők: Az összefüggés: Nagyon szoros Szoros Közepes Gyenge Összesen % 30 56 10 4 100 A válaszok alapján 86 százalékuk a szaktudás következményének tekinti a termelési (feldolgozási, értékesítési) eredményeket. S ha még a 10% közepes összefüggést látók körét is az előzőekhez soroljuk, a g6 százalékos véleménymegegyezés mindenképpen a szocialista ökonómiai szemlélet, a mezőgazdaság fejlesztésének a párt és a kormány által megjelölt konstruktiv, minőségi fejlesztési irányának helyességét és szükségességét dokumentálja. III. Összefoglaló gondolatok, következtetések Az ismertetett felmérés elemzése és értékelése meggyőzően bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemmérnök-nők többsége megállja helyét a termelésben (a primer munkaterületeken). A termelő üzemek ezért igénylik munkájukat, becsülik őket. A szekunder és tercier ágazatokban pedig kifejezetten szükségszerű a munkájuk. Ezért indokolt - a mezőgazdaság szakmai igényeinek megfelelő szakterületeken - felvenni és kiképezni üzemmérnök-nőket a mezőgazdasági főiskolákon, karokon. A mezőgazdasági termelés iparizálódása, a tudományos eredmények adaptálása, a szellemi, intellektuális tevékenység fokozódása egyébként is szétoszlatja a korábbi (más társadalmi, gazdasági és termelési körülmények között kialakult) előítéleteket a mezőgazdaságban dolgozó női szakmunkaerővel szemben. A felmérés a jelen (1978. év) élő-eleven mezőgazdasági valóságából származtatja a megállapításokat. Ezek pedig kedvezőek a női szakemberek helytállása és szakmai ambíciói tekintetében. Jövendő mezőgazdasági szakember-ellátottságunk tervezésénél tehát egészen új szemléleti alapokból kell kiindulni. A mezőgazdaságnak (agrárgazdaságnak) a következő évtizedekben feltétlenül „nyitnia" kell a női szakemberek felé! (Kb. évi 2-3 százalékos növekvő arányban.) A népgazdaság más területein ma már sokkal bonyolultabb termelési tevékenységet is végeznek és vezetnek (szerveznek, irányítanak) szakképzett nők. Ma még talán szokatlan ez a hang a korábbi, részben előítéleteken alapuló véleményhez szokott fülünknek, tudatunknak. Azonban a fejlődő társadalmi-gazdasági valóság elemzése - mint megbízható marxista módszer -, összegezésként, ezekre a következtetésekre vezet. A mezőgazdasági főiskolai felvételeknél tehát - a megfelelő pályaalkalmasság, alkati és egészségügyi feltételek esetén - minden alkalmas, és azonos szintet elérő leány pályázót a fiúkkal azonos módon szükséges elbírálni és felvenni. A magyar mezőgazdaság közeli és távoli jövője - s az egész szocialista népgazdaság - iránt érzett felelősség erre int bennünket. 258