Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Molnár Imre: Gyakorlati oktatás a szarvasi mezőgazdasági középiskolában

kezdődött egy munkafolyamat stb. A jelentéstétel után a tanár kérdéseket tett fel, legtöbbször személyenként, a szóbanforgó téma elméleti oldalával kapcsolatban. Az elmondottakat elméletileg is meg kellett magyarázni, hogy miért úgy végezték a munkát, és miért nem másként. Ilyenkor kitértek az órákon tanultakra, hogy a tanuló lássa értelmét a gyakorlati munkának. A baromfis jelentette a napi tojáshozamot, erre elhangzott a kérdés, hogyan keletkezett a tojás a tyúkban? Ehhez hasonlóan minden szakmában megtárgyaltuk a témát, ez nagyon hasznosnak bizonyult a tanulók részére. Ha a kérdezett nem tudott megfelelő választ adni, akkor ugyanazt a kérdést az összes jelenlévőnek tették fel. Aki tudta a helyes választ, az jó pontot szerzett magának, különösen akkor, ha nem is a jelenlegi munkakörébe tartozott a téma. Ez a módszer azért volt rendkívül hasznos, mert nemcsak az érdekelt tanuló, hanem az összes jelenlévő ismerete bővült a hallottakból, sőt az alsóbb évesek előre is tájékozódhattak olyan témákban, amelyeket csak később tanultak. Ennek eredményeként, mire az illető eljutott a 4. évig, kellőjártasságot szerzett a legfontosabb szakmai kérdésekben. Ez volt a szarvasi iskola egyik legnagyobb eredménye, ez alapozta meg az itt folyó szakemberképzést. A napi rendelkezésen a hetesnek a munkakörével kapcsolatos részletkérdésekben is teljesen tájékozottnak kellett lennie, pl. a juhásznak ismerni illett a juhok számát, nem és kor szerinti megoszlást, a kanásznak ugyanezt, de ezen túlmenően az anyakocák nevét is, továbbá a napi takarmányadagot, annak beltartalmi értékét, a külső gazdának a vetésforgó tábláiban vetett növényeket stb. Előfordult, hogy valaki nem tudta megmondani, hogy hány juhot gondoz, ez alapvető hibának számított, azonnal ki kellett menni megszámolni, és az esti órákban jelentést tenni. A majorosnak még azt is tudni kellett, hány lakat van a majorban, hány törött ablak van stb. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy meg tudjunk felelni a feltett kérdésekre, ezért a rendelkezésre már napközben is készültünk. A rendelkezés fél-másfél óráig tartott, attól függően, hogy milyen tárgykör merült fel, és mennyi ideig tartott annak megtárgyalása. A szolgálattevők munkáját naponta értékelte a gazdaságvezető, különös hangsúllyal az elkövetett hiányosságokra, de nem maradt el az elismerés sem, ha arra szükség volt. Akit nem említettek, az tudta, merre tartson, igyekezett elkerülni a dorgálást, és kiérdemelni a dicséretet. A szolgálat átadása-átvétele A hetesi szolgálat átadás-átvétele szombaton 13 órakor történt, aminek megvolt a kialakult rendje. A szolgálatba lépők egy-két órával a váltás időpontja előtt megjelentek a helyszínen, hogy ki-ki a maga társától megszerezze a szükséges ismereteket a munka végzésével kapcsolatosan. Az átadás ceremóniája az alábbiak szerint zajlott: Az átadók az egyik oldalon, az átvevők a másik oldalon, szemben az előbbiekkel, álltak fel egysoros vonalba. A szolgálatot átadó majoros vezényelt ajelenlévőknek, jelentést tett az érkező tanárnak. Ezután a tanár az átadó hetesektől egyenként (munkakörönként) vette a jelentést, pl. „A baromfis szolgálatot rendben átadtam". Ehhez hasonlóan az átvevők jelentették egyenként, hogy a szolgálatot átvették. Gyakran előfordult, hogy az újonnan szolgálatba lépő hetest megkérdezte a tanár, hogy mit vett át. Ebben az esetben tudni kellett, hogy mennyi a sertéslétszám, vagy milyen munkák voltak a növénytermesztésben stb. Azért volt szükség az átvétel előtt korábban megjelenni a szolgálati helyen, hogy ezekre a kérdésekre fel lehessen készülni. Ilyenkor az átadó hetestől az átvevők megszerezték a legfontosabb adatokat. A jelentéstétel befejezése után következett a lelépő szolgálat munkájának értékelése a szokásos módon. A kiemelkedő teljesítmények megemlítése ilyenkor került előtérbe, ugyanakkor az elkövetett hibákról már csak általánosságban esett szó. Kimagasló , jó munka esetén az illetékes tanulókkal különkülön kezet fogott a tanár, megköszönte a szolgálat lelkiismeretes teljesítését. Néhány esetben előfordult, hogy az összes átadóval, tehát mind a tizenegy fővel kezelt, de akkor már nagyon jól kellett dolgozni mindenkinek. (Amennyiben a kézfogás elmaradt, az már bizonyos fokú elégedetlenségnek számított.) 244