Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Vidám Csaba

sikerült. így pl. nem sikerült az a nadrág sem, amit Lőrinczy tábornok készíttetett nála. A tábornok ettől kezdve, ha K. E.-vel találkozott, mindig így köszöntötte: - Jó reggelt, kolléga úr! Jó napot, kolléga úr! K. E. nem állhatta tovább a dolgot s egyszer megkérdezte: - Tábornok úr! Miért tetszik engem mindig kolléga úrnak szólítani? - No, csak azért, mert én sem tudok nadrágot varrni, maga sem tud nadrágot varrni, így hát kollégák vagyunk - hangzott a válasz. 25. Aranyoskám. Csaba nagytekintélyű alakja volt az elmúlt világban dr. Omaszta Gyula kir. közjegyző. A csabai paraszt félve lépett hivatalába, pedig ő nem volt goromba, szlovákul is szívesen beszélt az emberekkel, sőt öreget-fiatalt szeretett kedveskedve „Mőj zlaty"-nak, „aranyoskámnak" szólítani. Az ügyfelek mégis el-elszoruló szívvel hallgatták ezt a kedves beszédet, mert az terjedt el erről a városban, hogy ahányszor a közjegyző úr a tárgyalás során kiejti a száján az aranyoskámat, annyiszor egy aranyat fog felszámítani ügyfelének honorárium címén. 26-Jogos tnérgelődés. Egy nyári vasárnap délután fiatal kereskedősegédek,jó barátok mentek az alsó végi zsiliphez fürödni. Fürdés közben néhány apró halat fogtak, s egy üres konzerves dobozba rejtették. Fürdés után betértek a közeli kocsmába, melynek Varga József volt a tulajdonosa. Egy liter bort rendeltek maguknak. A kocsmáros kihozza a bort, elmegy. Ekkor egyikük beleönti a borba a halakat. A kocsmáros után kiáltanak: -Józsi bácsi! Jöjjön csak! Bejön. Mutatják neki a bort. Nézi, vizsgálgatja, majd megragadva az üveget szótlanul kimegy a söntésből. Nemsokára kintről behallatszik veszekedése, amint lehordja családja tagjait: - A fene evett volna meg benneteket, hát nem megmondtam már elégszer, hogy ne a Körösből keverjetek vizet a borba, hanem a kútból! 27. Sztraka, a céllövő. Délidő volt. A szarvasi kövesutat javító munkások a Kismegyer-tanyai iskola árnyékában ebédelnek. Közöttük van az iskola tanítója, Bohus László is. Ebéd után megindul a beszélgetés. A szót Vasas útkaparó viszi. Éppen Sztraka főszolgabíróról van szó. - Egyszer is vadászaton voltunk. Én is mint hajtó. Amikor elvégeztük az első kört, letelepedtünk falatozni. Miután elláttam magam, rágyújtottam a pipára. Tudjátok, csak olyan garasos pipa volt. Egyszerre csak megjelenik ott Sztraka, kezében puska. Rám kiált: - Dobd fel azt a pipát! Feldobom, céloz, durr! Csak úgy repültek szanaszét a cserépdarabok. - Itt egy korona! - hajította elém. Mert hát ilyen ember volt az öreg Sztraka. 28. Szabályozható süketség. Vidovszky Kari bácsi, földbirtokos, sokáig volt agglegény. Végül mégiscsak megnősült. Egyébként süket volt, de azért amit akart, azt mindig meghallotta. Egyszer is Réthyéknél volt egy nagy társasággal együtt. A férfiak külön kártyáztak egy sarokban, köztük volt Kari bácsi, az asszonyok a szoba másik végében ramsliztak. A háziasszony valami jó pletykát hallott N. csabai úrról, hogy bizony félrelépett az illető, s ezt nagy suttogva meséli asszonytársainak. Amikor egyszerre csak a szoba túlsó sarkából megszólal a „süket" Kari bácsi: - Ejnye, ejnye! Eddig azt hittem, hogy két hűséges férj van Békéscsabán, s lám-lám, most már egyedül maradtam. 29. Kimaradt a munkából. Disznóvágás volt M-éknál, kiknek több vejük is volt. Akkoriban az a szokás járta Csabán, hogy mindig a legfiatalabb vő dagasztotta a teknőben a kolbásznak való húst. Több hízó esetén ez bizony fárasztó munka volt. M-ék legfiatalabb veje - mi tagadás - szerette az itókát. Most is már korán reggel jól beszívott a pálinkából. Amikor aztán előszólították, hogy már dagasztani kell, oda állva a teknő mellé, öklendezni kezdett. - Jaj! el onnan gyorsan - kiáltott riadtan M-né -, még belehány a kolbászhúsba. Nagynehezen elzavarták a teknőtől. így aztán szerencsésen kimaradt a munkából. 30. Akit kiharangoztak. A sopronyi Dorkovics bácsi szívesen elidőzgetett a kocsmában. Egyszer is Csorváson reggelig ivott és húzatott magának. Hajnali 3 óra előtt a harangozó is - látva a világosságot betért a kocsmába. 229