Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dedinszky Gyula: Vidám Csaba

VIDÁM CSABA (Anekdoták, igaz történetek) DEDINSZKY GYULA Az ember arca örökké változik és pedig nemcsak az életkorral. Más az ember arca, amikor gondbarázdák szántják, más amikor a harag, a gyűlölet vonásai torzítják el, más amikor a fájdalom könnyei gördülnek rajta végig - és ismét más, egészen más az arc akkor, ha a vidámság, a jókedv, a mosoly sugárzik róla. így van ez nemcsak az egyes ember, de embercsoportok vagy egész népek arcával is. Mi is tehát, ha igazán ismerni akarjuk a magunk szűkebb emberi közösségének, jelen esetben a békéscsabai népnek az arcát, akkor nem elég tudnunk szorgalmas munkáját, sorsának tragikus eseményeit, jelene problémáit és az élete alakulását tükröző grafikonokat, hanem a teljes képhez elengedhetetlen ismerni örömét, jó kedvét vagy akár úgy is mondhatjuk: a humorát is. Évekkel ezelőtt Vidám Csaba címmel egy terjedelmesebb gyűjteményt állítottam össze olyan derűs történetekből, anekdotákból, amelyeknek mindegyike a békéscsabai nép életével függ össze. Nem olcsó viccgyűjteményről van itt szó, hanem valósággal történelemkönyvről, mert hiszen minden anekdota elárul valamit a saját koráról. Az alább következő, sok közül kiválasztott néhány történet is tanít megismerni a csabai nép múltját, ünnepeit és hétköznapjait, mentalitását, egykori vezető személyeit és egyszerű, névtelen polgárait. Meg kell állapítani, hogy ez a válogatás nem tiszta népi humort, hanem talán úgy mondhatnám: fél népi humort tükröz, mert a történetek jó része a néppel együtt élt egykori békéscsabai honoráciorok megfogalmazásában kerül az olvasó elé. A történeteket tárgykörök szerint csoportosítva közlöm. A RÉGI CSABA 1. Sok fej egy kalap alatt. A törökdúlás utáni Békéscsabát íyjáalapító lakosság több megyéből és több mint száz helységből verődött össze. Érthető, hogy ahány helyről jöttek, annyi felé húztak, egymással is, vezetőikkel is örökösen civakodtak. Az első papoknak is sok bajuk volt a csabaiakkal, s ezért belefáradva a küzdelembe, hamarosan tovább is álltak. Az 1744-ben lelkésszé választott Tesscdik Sámuel idejében is még zúgó, forrongó méhkashoz hasonlított Csaba népe. Tesscdik azonban vaskézzel hamarosan rendet teremtett, a sokféle néptöredékből egységes csabai népet formált, amint Haan Lajos szellemesen megjegyezte: Tessedik a sok fejet egy kalap alá szorította. 2. Követésre méltó pedagógia. Az öreg Andrassovicz György (1802-1852-ig csabai tanító) igen mord ember volt, és az akkori pedagógia szabályai szerint ütött, vert, szidott mindenért. Ezért én - meséli Haan Lajos - gyermekkoromban nem is tudtam őt magamnak másképpen elképzelni, mint szíjostorral vagy nádpálcával, rektori tekintélyének ezen emblémáival a kezében. Sokszor még professzor koromban is kinyitottam ablakomat - mert iskolája az én udvaromon volt -, s gyönyörködtem cifra gorombaságaiban. Az ilyen kifejezések: szamár, ostoba tulok, marha, veszedelmes teremtette, úgy s...be rúglak, hogy mindjárt lesz..d a lábamat stb. mindennapiak voltak nála. Máskor meg az történt, hogy Jano (a fia) nem tudta megmondani, hogyan hívják deákul a gyökeret. Ekkor az öreg fia elébe lép s vagy öt percig ütötte Jano homlokát szüntelen ezt kiabálva: Radix, in capite Nichts! Radix, in capite Nichts! 221