Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - FORRADALMAK-TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - Marsi Gyula: Társadalom és irányítás

„A csodás jelekből való jóslás mese. De a tudományos előrelátás tény." (Lenin) Társadalom és irányítás MARSI GYULA A társadalom tudományos irányítása

1 - mindinkább felismert szükséglet A társadalom irányításáról beszelni napjainkban divat is, kell is

2. Az ezzel kapcsolatos tudományos irodalom méreteit meghatározni aligha lehetne a nagy és egyre növekvő terjedelem miatt. Az azonban szembetűnő, hogy az egyetértés, de nagyon sokszor az „egyről gondolkodás" is hiányzik. Abban teljes az egyetértés, hogy a társadalom irányítása kapcsán a társadalmi jelenségek irányításáról van szó, a társadalom meghatározott elemeinek tudatos változtatásáról. Nincs valamirevaló kutató, aki egyben tagadná, hogy kutatásai, a tudomány vizsgálódásai során a társadalomjelenségei ismétlődésének tanúja. Elvi akadályt nem jelent az, hogy a tudományok a jelenségek bonyolult kapcsolatainak felmérésében mind mélyebbre hatolnak. Ellenkezőleg, éppen ez az elmélyülés segíti érzékelni, hogy a társadalomjelenségei a valóság bonyolultabb szintjét alkotják. Ez a felismerés önmagában is már jelentős lépés a társadalmi valóság megismerése felé. Valahol itt vannak a problémák gyökerei. A társadalmi jelenségek a valóság bonyolult szintjét, legbonyolultabb szintjét alkotják. A kérdés az, hogy az emberek, a társadalom tagjai képesek-e megismerni az őket körülvevő bonyolult viszonyokat, ismétlődéseket, törvényszerűségeket

3. Ha igen, akkor már - úgy vélhetjük -, adott a bonyolult viszonyok irányításának a lehetősége is. Igenlő válasz e kérdésre nemcsak dialektikus materialista szemléletmód alapján lehetséges. Az idealista felfogás alapján akarva-akaratlan a társadalom irányításának, mint totalitás irányításának gondja-baja kívül helyeződik a földi világon. Az objektív idealisták egyáltalán nem, de a materialisták nagyrésze is alig tud megszabadulni attól a kísértéstől, hogy a társadalom irányításának lehetőségét kívül helyezzék a társadalmon. Az anyagi világot, tehát a társadalmat is egy az egyben meghatározottnak vallók előtt nem tárul fel a jelenségek végtelen gazdagsága. A társadalom mint totalitás változásainak oka e felfogások szerint a totalitáson kívüli. Állítva vagy tagadva, a társadalomnak ilyen szemlélete alapján a következő kérdésekre már nem lehet megkísérelni a választ. A kérdések sora pedig még csak elkezdődött, és nem ért véget. Ha a társadalom irányításáról beszélünk, akkor a társadalom egészének, vagy egyes elemeinek, jelenségeinek mozgásánál ról, változásának irányításáról van-e szó ? Ez lehetne mindjárt az első kérdés. Azután: egyáltalán szó lehet-e a társadalom, mint totalitás irányításáról ? Ha igen, és az irányító nem társadalmon kívüli, hanem társadalmon belüli, a társadalomnak mely elemei rendelkeznek az egész társadalom irányításának funkciójával? Még mindig újabb kérdések következnek. És ezek közül talán leglényegesebb az, hogy az irányítás funkcióit ellátó elemek hogyan valósítják meg ténylegesen ezt a feladatot. 23