Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: Hagyományőrzés és az életmód kölcsönhatása egy battonyai szerb parasztcsaládban
5.1 1. Ha nem fűtötte be valaki a kemencéjét eléggé, a kenyere nem sült meg, szalonnás (gnyevac lebac), zsengés maradt. „Isten áldja, neki mindig nyers a kenyere. Nem tudott kenyeret sütni." $.11.1. A megsült, jó kenyér olyan könnyű volt, mint a pille. 5.12. En azért is haragudtam, ha kiforrt a kenyér, ha domója lett. 6. A kenyér egyéb funkcióban A kenyeret számos esetben alkalmazták a battonyai szerbek is. 6.1. így cibere (kiszelica) készítésére is felhasználták. Korpából (trica) vagy dercéből (oszefke) - jobb is volt annak - kovászt csináltunk. Három napig állni hagytuk. Mikor megkelt, korsóba öntöttük át. Kivertük a korsó száját elzáró rostát, s úgy töltöttük bele a kovászt, majd langyos, sós vízzel föleresztettiik. Megint három napig állni hagytuk, s ebből lett a cibere. Annyira leülepedett, hogy mikor öntötte a korsóból az ember, nem kellett szűrni. 6.1.1. A kovászhoz is tettünk egy darabka kenyeret, az jobban kelesztette. 6.1.2. A cibere kovászát sokáig nem kellett felújítani, csak újabb langyos, sós vizet öntöttünk rá. Elég volt egész böjtben. Azért tartottunk a korsóban egy fakanalat, hogy felkavarhassuk vele a cibere kovászát. 6.1.3. Húsvét előtti böjtben kedvelt étel készült belőle. Tésztából csacsifület (uratyustye) formáltunk, azt főztük a ciberébe. Berántottuk olajon sült hagymával, paprikásan. 6.1.4. Használaton kívül a ciberés korsó száját bekötöttük, és a palláson felakasztottuk, hogy semmi ne érje, ne piszkolódjon be. 6.1.5. A cibere nagyon jó a tüdőbajosoknak. 6.2. A kovászos ugorkát nagyon szerettük. Az uborkát üvegbe vagy cserépedénybe raktuk, kaprot tettünk hozzá, a tetejére egy darab kenyeret, attól savanyodott meg. Három-négy napig tartottuk a napon, s fogyaszthattuk. 6.3. Kovászos káposzta nyáron készült, télen volt hordós káposzta. Összevágtuk a káposztát, leforráztuk, kihűlve langyos vizet töltöttünk rá, tetejére egy karé kenyeret és egy pici lisztet, hogy hamarabb savanyodjon. Avval csináltuk a tőtött káposztát (szarma). 6.4. Kenyeret cukorral rágtak össze, egy kis fehér ruhába kötötték, azt szopatták cumi helyett a kisgyerekkel. Cumiztatták vele. Ha kevés teje volt az anyának ezzel táplálták. En már nem rágtam, hanem összetörtem a kenyeret a gyereknek, amikor készítettem. 6.5. Tályogot, kelést is gyógyítottunk kenyérrel. A kenyeret megrágtuk, háziszappant kapartunk rá, zsírral felkevertük. Ruhára tettük és azzal kötöttük a tályogra. Reggelre megéresztette, mind kihúzta a piszkot belőle. Harmadnapra olyan fehér lett a bőr, mintha megfőzték volna. Meggyógyult. 6.6. Az égett kenyérhajból az öregek kávét főztek. Tejbe is öntötték, s úgy fogyasztották. 7. A kenyér és a kenyértészta a népszokásban 7.1. A kenyér égett haját odaadták a lánygyerekeknek, hogy egyék meg, pirosak lesznek tőle. Úgy rágtuk, pedig olyan kesere volt, s néztük magunkat a tükörbe, hogy pirosak vagyunk-e már. 7.2. Új év napján szegett kenyérből a pillés felét eltettük, fel a gerendába. Addig ott állott, amíg az első csirke kikelt. Beáztatva étettük vele a csirkéket. Nem tudom miért. 7.3. „Amikor kenyeret sütöttek, nem szerencsés ha búzát vetnek, mert kiég a búza a földből," - mondották az öregek. 7.4. A menyasszonyt, az esküvőről jövet a vőlegényes háznál leendő anyósa fogadta. A küszöb előtt az általa sütött két (cipó nagyságú) kenyeret, két gyertyát és két üveg bort adott át neki. Ennek az ajándékozásnak jelképes értelme volt: olyan legyen az élete, mint a kenyér, olyan fényes legyen az élete, mint a láng, s mindig kedélyes legyen. A kenyeret széjjel darabolva asztalra rakták, a borból is mindenki részesült. 7.5. Zdravnye-kenyér karácsony böjtjén sült. Két kenyérre való lisztből dagasztottak kenyértésztát, az egyik elkészült zdravnye-kenyérnek. Karácsony estéjen, mikor mindnyájan asztalnál ültek, akkor a 219
