Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: Diáknyelv és argó. Egy kisregény nyelvi tanulságai

Ladányival (csaj, dumát, haver), Raffai Saroltával (pasas, öreglányt), Nemes Györggyel (szövegel), Szécsi Margittal (haverok), Csurka Istvánnal (frankó, fej), Illés Sándorral (cukiba .cukrászdába'), Tabi Lászlóval (stexet, süket duma), Gáli Istvánnal (balhé, csajoznak, meló) folytathatjuk a sort. A publicisztika sem marad ki, mert Galsai Pongrác (szexi), Hajdú Ráfis Gábor (szövegelnek), Horváth József (csipkednie kell magát), Zappe László (buliból) írásaiban éppúgy előfordul egy-egy városi argó vagy tolvajnyelvi szó, mint ahogy a szépirodalomban is. Kis számban ott vannak tehát az irodalomban és a publicisztikában is, de nem teremtenek társadalmilag elítélendő helyzeteket, nem szülnek gorombaságot, cinizmust. A nyelvünket féltők aggodalma nem miattuk van: őket nyugodtan olvashatják a fiatalok. A versekben előforduló néhány idegen szótól Babits komoly és költői marad, Ladányi társadalmi érdeklődését sem kérdőjelezik meg a verseiben előforduló csoportnyelvi vagy tolvajnyelvi szavak. Az adott helyzet és a mérték elfogadhatóvá tehetik ezek használatát. Ezek után érthető, ha a nevelés felelőssége kapcsán az írók felelősségét is hangoztatjuk. A kisregény azt sugallja, hogy a fiatalok, a diákok nyelve erősen eldurvult, hogy magatartásuk sok társadalmi normát figyelmen kívül hagy. A valóságban azonban ez a jelenség nem általános, csak jelenség, a negatív példák száma számszerűen sem több annál, amiket a felnőttek beszédében, gondolkodásában találunk. A jassz-elcmek halmozása eltorzítja a valóságot, olyan hatást kelt, mintha ez volna az általános, következésképpen a követendő is. Nem jó, hogy „az írók gyakran rá akarnak licitálni a valóságra" - írja a Mai magyar nyelvünk című tanulmánykötet egyik szerzője. Az esetenként felbukkanó túlzások megélénkítik az érdeklődést, népszerűsítik a tolvajnyelv szó- és kifejezés anyagát. A kisregényben a tolvajnyclvi vagy argóízű szó sok is, gyakori is. A fiatalok, a diákok nyelvében a tolvajnyelvi szó jövevény elem. A jassz nagy része közvetítéssel kerül a nyelvükbe. Indokolatlan, hogy a közvetítést az irodalom is vállalja. Kosztolányi annak idején a budapesti argót „egy nagyon fiatal város dajkanyelvénck" nevezte. Csakhogy azóta Budapest és több magyar város nagykorú lett, és terjeszti az argót, ajasszt az irodalom segítsége nélkül is. Ha mégis bekerül az irodalomba, stílusértéke csak úgy lehet, ha sok megfigyelés, a helyzetek, a mértékek ismerete fedezi, És az író felelőssége. IRODALOM 2. Kerekes Imre: Egy vakáció törtenete (kisregény) Békés megyei Népújság. 1976. jún. 5.-júl. 8. 2. Aczél György: Eszménk erejével. Bp. 1971. 346-7. Bachát László: Az ifjúsági és a diáknyelv kérdései. Anyanyelv, Közélet, Műveltség. (Válogatás az 1975. évi Magyar Nyelv Hete előadásaiból.) Bp. 1976. 107-8. Szerk. Sebestyén Árpád. Kovalovszky Miklós: Az ifjúsági nyelv. Mai magyar nyelvünk. Bp. 1976. 92-3. Szerk. Grétsy László. Lőrincze Lajos: Az iskolai argóról, a fiatalabb nemzedéknek. A jassz nyelvről. Édes anyanyelvünk. Bp. 1961. 467-71. Szerk. Lőrincze Lajos. ezek a szokások (a tegezés - Z. L.) is hozzájárulnak ahhoz, hogyifjúságunkban kialakuljon a szocialista emberre jellemző, valóban demokratikus, nem elkülönülő, hanem kitárulkozó mi-tudat." (Huszár Agnes: Népszabadság. 1978. febr. 19.) 3. A szóanyagot az Ifjúmunkás Híradóból, a békéscsabai 611. Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ-Bizottságának lapjából, a MIKEGISZ-ből, a Battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola diákújságából, az orosházi Táncsis Mihály Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-Alapszervezetének közleményeiből, a Táncsis útján-ból vettem. 4. Kovalovszky Miklós: Nyelvfejlődés, nyelvhelyesség. Bp. 1977. 118-25. 5. Lásd a Magyar Ifjúság és az Ifjúsági Magazin írásait. 6. Bárczi Géza: Magyar Nyelv. XXVIII, 85-94. Derne László: A nemzeti nyelv rétegei a helyesség szemszögéből. Nyelvművelésünk főbb kérdései. Bp. 1953' 39-4

1- Szerk. Lőrincze Lajos. Lőrincze Lajos: Édes anyanyelvünk. Bp. 1961. 467. 7. Fábiáii-Szatlimári-Terestyéni: A magyar stilisztika vázlata. Bp. 1958. 32. 8. Fábián-Terestyéni-Szathmári: i. m. 32. 9. Ferenczy Géza: Ne gügyögjünk! Anyanyelvi őrjárat. Bp. 1971. 221. Szerk. Ferenczy Géza. 10. Lőrincze Lajos: Az iskolai argóról, a fiatalabb nemzedéknek. Édes anyanyelvünk. Bp. 1961. 467. Szerk. Lőrincze Lajos. 11. Derne László: i. m. 39. 192