Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Dezső: A Várkonyi-féle agrárszocialista mozgalom költészete

A nőszervezetben dolgozók verses panaszleveleikkcl - nehéz életük példájára utalva igyekeztek szervezkedésre biztatni és bírni nőtestvéreiket. A régi jeremiádok kezdetleges versclését és hangját idéző alábbi dalban nem a vers, hanem az agitatív jelleg a fontos: „Tisztelt összes elvtársnőim, Szeretett nőtestvércim, En is hozzátok szólok, Most a nagy távolságból... Ezer évet átszenvedtünk, Éjjelt nappallá tettünk, Kik gyermekeket nevelünk, Sajnos a mi helyzetünk. Kivált nekünk sok anyáknak, Ha a kezünkkel mosunk, A lábunkkal ringatunk, O 7 De szemünkkel soha verset nem alszunk..."

2

2 1901-ben elszántabb, forradalmibb hang jelentkezett újra a Várkonyi-mozgalom költészetében. Ez a vers például A nép nevében alternatívájával fenyeget és követel: „.. .Jogot, urak, és kenyeret Az ezer éves törzsnek, Mert nem kímélve semmit, Mindent zúznak, törnek."

2

3 Ekkor lépett fel a gyomai választáson az FSZP jelöltjeként Várkonyi. Nagy többséggel vezetett már Győry Elekkel szemben, amikor közvetlenül a szavazás lezárása előtt a hatalom képviselői visszatartották Várkonyi híveit. Ennek eredményeként aztán néhány szavazattal lemaradt. Számos kortesdal őrzi ennek a választásnak az emlékét. Például ez a Kossuth-nóta ritmusára íródott is: „A mi zászlónk ki van bontva, Földmívelő lobogtatja. Rajt' a nép függetlensége, Ne létezzen úr önkénye, Pusztuljon a rossz adózás! Éljen Várkonyi!"

2

4 A népnyúzókat inti ez a rigmusíró pártja erejében bízva, a forradalomra célozva: „Azért egyszer felébred az alvó oroszlán A vérszagra, s nem kímél semmit aztán. Úgy rohan előre, mint a sebes árvíz, Mi útjába akad, mindent megbont, elvisz. Úgy rohan előre, nem ismerve gátat, Romba dönti a mai rossz társadalmat!"

2

5 181