Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marsi Gyula: A demokratikus centralizmus mint a szocialista-kommunista társadalmi munkamegosztás alapelve

erők forradalmi energiáikkal szétrobbantották a korábbi termelési viszonyokat. A demok­rácia így kap szélesebb, tágabb teret. A kapitalizmus körülményei között azonban nem jön létre ilyen új társadalmi réteg. Az antagonizmus nem más, újabb antagonizmus kialakulá­sával oldódik meg, nem új, alapvető érdekütközések váltják fel a korábbiakat. A kapitaliz­musban a munkásosztály, a társadalom egyik alapvető osztálya szerveződik olyan erővé, mely képes az antagonisztikus érdekek ütközésének megszüntetésére azzal, hogy megszün­teti a termelési eszközök magántulajdonát. A termelési eszközök magántulajdonának megszüntetésével a társadalomban új munka­megosztás kialakulásának feltételei teremtődnek meg, a társadalmi kooperáció új viszonyai. Legjelentősebb ezek között az új viszonyok között az, hogy a szocializmus a dolgozók tár­sadalmává válik. A legfontosabb, a társadalom életét leginkább meghatározó szférában, a termelésben tehát társadalmi méretűvé válik a demokrácia. A szocializmus viszonyai kö­zött kialakuló társadalmi munkamegosztás megteremti az egész társadalmat átfogó demokrácia feltételeit. Ily módon nagyon lényeges jegye a proletariátus által vezetett társadalmi forradalomnak, hogy a változások gyökereit a legmélyebbre ülteti. A korábbi társadalmi viszonyok köze­pette a gazdaság szférájában még akkor sem jöhettek létre a demokrácia feltételei, amikor a politikai demokrácia keretei legszélesebbre tárultak. A munkásosztály azonban - bár politi­kai aktussal elsősorban a gazdaság demokráciájának kereteit hozza létre. A gazdaság, a termelés demokráciája nem egy csapásra valósul meg. A gazdasági szféra, a termelés és fogyasztás egyenlőtlenségei csak fokozatosan szűnhetnek meg. Mégis, a szocia­lista termelés alapelvei perspektivikusan megvalósítják a demokrácia kiteljesedésének lehe­tőségeit a gazdaságban - ezzel együtt a társadalom életének minden területén. Az első lépések során a hangsúly a társadalmi különbségek megszüntetésén van. Az alap­elvek közmondásokban, vagy közmondásszerűen megfogalmazottal"! is ismertté válnak: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!", „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája szerint.". Az első közmondás igazsága távolabbi perspektívákig is elér. Az utóbbi azonban jelzi, hogy még a társadalmi egyenlőtlenségek koráról van szó. De olyan társadalmi egyen­lőtlenségekről, amelyek már nem hordoznak antagonisztikus ellentmondásokat. Amilyen mértékben tartalommal telnek meg a gazdasági szféra demokratizmusának keretei, úgy bő­vül, teljesedik ki a társadalom egészét átfogóan a demokratizmus. Ez a szocialista demokrácia tartalma. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÚJ TÍPUSÚ DEMOKRÁCIA A demokráciát nagyon gyakran úgy fogják fel, mint a diktatúra ellentétét. Gondosabb elemzés azonban feltárja, hogy semmiképpen sem két dologról van szó. A demokrácia min­dig a diktatúrában érvényesül és fordítva, a diktatúra természetes kerete a demokráciának. Amelyik osztály diktatúrát gyakorol, az él saját demokráciájával. A demokrácia számára - az uralom lehetőségei, feltételei, gyakorlata -, érdekeinek érvényesítése. Ebből következik, hogy elvont demokrácia nincs, a demokrácia mindig konkrét. Az adott társadalmi osztály gazdasági, politikai uralmával érvényesíti demokráciáját. Ez a demokrácia pedig mindig olyan, amilyen az adott osztály alapvető érdekeiből, legfontosabb jellemzőiből következik. Egy osztály demokráciájának (diktatúrájának ) fő vonásait tehát érdekei határozzák meg. 160

Next

/
Thumbnails
Contents