Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Marsi Gyula: A demokratikus centralizmus mint a szocialista-kommunista társadalmi munkamegosztás alapelve

megvalósításáért tevékenykedni. Nem utolsósorban az, hogy mennyire ismerős a célokhoz vezető út, mennyire adottak a célok elérésének feltételei. Olyan körülmények között, amikor a társadalom nagy csoportjai között alapvető érdekek ütköznek, a munkamegosztás fő formái, lényeges vonásai ezeknek az alapvető érdekeknek megfelelően alakulnak. A társadalmi munkamegosztás lényeges oldalai magukon hordják az antagonisztikus érdekellentétek bélyegét. A demokrácia tartalma éppen ezeknek az alapvető érdekeknek az érvényesítéséért folyó ösztönös vagy tudatos küzdelem. Hogy ez így van, már az antik társadalom képviselői is érzékelték, s a reneszánsztól napjainkig egyre egyértelműbben fogalmazódik meg ez a tény. A demokrácia tartalma az osztályok harcában nyilvánvaló. A termelési eszközök felett rendelkező, a gazdasági uralom védelmére, erősítésére politikai hatalmukat megszervező osztályok gondosan őrködnek a kényszer, tekintély és befolyásolás minden eszközével, hogy így kiteljesedő uralmuk a társadalmi munkamegosztásban is biztosítsa érdekeiknek megfelelő helyüket, szerepüket. Minden, a társadalom egészét átfogó ellentmondás visszavezethető ezekre az érdekekre. Nem úgy, hogy a jelzett ellentmondások keletkezésének okai, hanem úgy, hogy megoldódásuk legfőbb akadályai ezek az érdekek. A szellemi és fizikai munka ellentéte, a város és a falu ellentmondása, a vezető és vezetett viszony antagonizmusa nem a tulajdonviszonyokban gyökerezik, a társadalom fejlődésének szükségszerű következményei. De antagonizmusuk nem önmagukban, hanem a tulajdonviszonyokban megmerevedő társadalmi munkamegosztásban tárható fel. A társadalmi munkamegosztás leglényegesebb vonatkozásai a tulajdonviszonyokhoz kapcsolódnak. A gazdaságilag, politikailag, ideológiailag uralkodó osztályok mindig érvényesítik tudatosan vagy ösztönösen érdekeiket. Alapvető érdekeik megfogalmazása gyakorlatilag az adott társadalomban a munkamegosztás alapelve. Ilyen módon visszakövetkeztethetünk a különböző társadalmi-gazdasági alakulatokban érvényesülő alapelvekre, a munkamegosztást kialakító, formáló legfontosabb érdekekre. A társadalom fejlődésében adott egy szükségszerűséggel érvényesülő tendencia: a demokráciába bevontak körének bővülő tendenciája, mely elvezethet a legszélesebb politikai demokráciáig már az antagonisztikus társadalmakban. Ez a tendencia azonban csak a társadalmi forradalmak korszakaiban válik érzékelhetővé. Meghatározott termelési viszonyok keretei között a termelési eszközök birtokosai, az uralkodó osztályok egész tevékenysége akadályozza e tendencia érvényesülését. Az antagonisztikus társadalmakban a társadalmi munkamegosztás elvei a demokrácia bővülő tendenciája ellen hatnak. Más feltételek azonban ennek ellenére biztosítják a demokrácia bővülését. Legfontosabbak ezek között a természet és a társadalom sajátos anyagcseréjében, kölcsönhatásában rejlő tényezők. A munka, a termelő tevékenység lényegéből következik a munkamegosztás és az ehhez szükségszerűen kapcsolódó társadalmi kooperáció, mindinkább tudatosuló együttműködés bővülése. Ahhoz, hogy az ember, az emberi társadalom „kidolgozza magát a természetből", ahhoz természettel való kapcsolatának szüntelen gazdagodására van szüksége. A természettel való kapcsolat gazdagodásának viszont objektíve szubjektív feltétele van: a kapcsolatoknak megfelelő emberi viszonyok, a szubjektív termelőerők fejlődése, a társadalmi munkamegosztás megfelelő szintje, viszonyai. A természet felett aratott minden győzelem újabb és újabb szükségleteket teremt. Az újabb szükségletek kielégítése újabb tárgyi, dologi feltételeket követel. Ez az út a technika 158