Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - SZEMLE

Kiss Anikó: A gyulai vár A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai, 71. szám. Gyula, 1977. 34 oldal és 11 oldal kép MÁRAI GYÖRGY Gyula város történelmi nevezetességei közül mindig legnagyobb érdeklődés a téglavár iránt nyilvánult meg. Sokáig a város sorsa sokban összefüggött a vár sorsával. Aránylag több, a város történetével foglalkozó könyv és tanulmány hálás témája volt a vár története. Ez az érdeklődés egyre növekvő mértékben fokozódott, amikor a Műemléki Felügyelőség áldozatkészsége folytán az 1956. évben megindult régészeti ásatások Parádi Nándor régész vezetésével - Kovalovszky Júlia régész közreműködésével - 1961-ben úgy fejeződött be, hogy Erdei Ferenc építészmérnök irányításával megvalósult a vár helyreállítása is. Ennek a sikeres helyreállításnak köszönhető, hogy a gyulai vár nemcsak értékes történelmi emlék, hanem ritka és izgalmas idegenforgalmi látványosság, sőt 1964 óta a magyar történelmi dráma szabadtéri színpada, azaz várszínház lett. Helyesen ismerte fel Gyula városi Tanácsa és a gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója, hogy a régen elfogyott miniatűr vártörténet és Implom József: Gyulai városimertetője után halaszthatatlanul szükséges egy olyan népszerű várkalauz, amit a várba özönlők ezrei régóta kerestek és aminek segítségével igazi történelmi élmény tud lenni a vár megtekintése. Ez a hiányzó várkalauz most megszületett, gyorsan kapós és népszerű lett. Eddigi helytörténeti kutatásaira figyelemmel szerencsés volt Kiss Anikó szerzőként való megbízása, hisz aktív részese és tanúja volt a legutóbbi évtizedek eseményeinek. A vár történetét Gyula város történetére utalással indította. Sűrítve sorra vette a vár fejlődésének leglényegesebb eseményeit szoros kapcsolatban a vár egykorú urával. Megeleveníti a török veszélyt, Vég-Gyula helyzetét; majd a török világot a gyulai várban, valamint a kurucok és labancok korszakát; végül megmagyarázta, hogy a vár miért vesztette el hadászati jelentőségét. A várkalauz másik részében „Séta a várban" címmel leltárszerű pontossággal ismerteti a vár minden zegét-zugát, helyiségét és részletesen kifejti keletkezését és eredeti funkcióját, rendeltetését. Ennek során eljut nagjainkig, amikor már nemcsak múzeumi célokat szolgál a vár, hanem várszínház is ett. Az előadottakat 11 egész oldalas rajz és kép szemlélteti, melyek közt a már említett Erdei Ferenc mérnök egyik sikerült rajzát. (A képek közt találjuk Sárközi György: Dózsa című drámája két főszereplőjének portréját is, ami itt elmaradhatott volna.) A sajátosan nyomdai impresszum nélkül forgalomba került és immár népszerű, gyorsan fogyó várkalauzzal kapcsolatban van néhány megjegyzésünk. Erdei Ferenc nevének és tevékenységének méltatását hiányoljuk. Érdemes odafigyelni arra a megjegyzésre, hogy a vár helyiségeinek jelenlegi hasznosítását érdemes lett volna alkalmilag feltüntetni, kiemelni, hogy a vár iránt érdeklődők könynyebben eligazodjanak, azonosíthassák az egyes helyisegeket a várkalauz ismertetésével. A felhasznált irodalom jegyzéke nem említi Lükő Gábornak, a gyulai múzeum egykori vezetőjének, a témát érintő tanulmányait. Lükő Gábor ugyanis a kitűnő és rendkívül érdekes, sok ragyogó rajzzal és képpel szemléltetett, terjedelmes tanulmányt publikált a gyulai várról az Élet és Tudomány 1956. szeptember 5-i számában. Ezt az értékes példányt sok gyulai patrióta megőrizte. E tanulmány során öt olyan rajzot közöl sok egyéb értékes fénykép mellett, melyek a gyulai vár külső képét idézi 1390 körüli időből; a vár távoli látképét 1450 körüli időből, valamint 1500-ból. Talán a legérdekesebb a várudvar kiképzése Corvin János idejéből, mert részletesen szemlélteti Corvin János építkezéseit a vár udvarán belül, ahol a leírás és a rajz szerint árkádos kis palotarészeket varázsoltak elő az ügyes várépítők. Ez teszi érthetővé, hogy a gyulai vár előbb Corvin János és neje, majd Brandenburgi György, Ferdinánd király unokaöccse és Corvin János özvegye méltó lakhelye volt házasságkötésük után. A Lükő-tanulmány sok egyéb érdekes részlet mellett foglalkozik a Kerccsényi László előtti idők eseményeivel, Pathócsy Miklós, majd Pathócsy Ferenc és az ő özvegye korszakával. Mindezek a megjegyzések inkább a szükségessé váló új kiadásnál megejthető tökéletesítést célozzák. Örömmel üdvözöljük a mutatós külsővel megjelent és jól szerkesztett várkalauzt. 269