Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Patay Pál: Újabb ásatások Békés megyében

ÚJABB ÁSATÁSOK BÉKÉS MEGYÉBEN Kiállítás a Munkácsy Mihály Múzeumban, Békéscsabán PATAY PÁL A műgyűjtő azért igyekszik megszerezni az érdekes és látványos műtárgyakat, így a régészeti leleteket is, hogy azokkal saját kedvtelésének eleget téve, saját lakását díszítse. A hivatásos régész ezzel szemben azért igyekszik szakszerű ásatással feltárni, adott esetben a pusztulástól megmenteni az emberi művelődés sokezer éves fejlődésének tárgyi emlékeit, hogy azokon keresztül megismerje a letűnt korok emberének életét, társadalmát. Természetesen munkája csak akkor teljes, ha kutatásainak eredményeit nemcsak a szakemberek, hanem a közönség számára is nyilvánosságra hozza. Ezt óhajtotta a Békés megyei Múzeumok Igazgatósága is szolgálni, amikor egy, a múlt év december 5-én megnyitott időszaki kiállítás keretében bemutatta azokat a maguk nemében pompás és sok esetben egyedül álló leleteket amelyeket az utolsó években a megyében elvégzett régészeti ásatások napfényre hoztak. Békés megyében a régészeti kutatások már több mint száz éve megindultak. A lendületes kezdetet azonban szinte a legújabb időkig nem követte hasonló folytatás a Békés régészeti megismerése egyre inkább lemaradt az ország többi megyéjével szemben. Ami ásató munka mégis folyt, azt nem is a helyi, hanem a szomszédos megyebeli szakemberek, illetve országos intézmények végezték. Az utóbbi években azonban a megyei szervezet is aktívan kivette ebből a részét és maga is részben leletmentő, részben tervszerű ásatásokat indított. A megyei szervezet azonban nem a saját munkásságával akart hivalkodni, amikor ezt a kiállítást megrendezte, hanem valóban a megye területén folyt régészeri kutatások újabb eredményeit óhajtotta bemutatni. Ezzel azt is pótolni akarta, hogy a megyében már hosszú évek óta nem volt jelentősebb régészeti kiállítás. Ellenkező esetben nem építette volna bele más intézmények ásatásainak anyagát is. De éppen ez a kiállítás igen nagy erőssége. így ugyanis az emberi művelődés fejlődésének szinte az egész folyamatán (bár így is mozaikszerűen) végigvezeti a látogatót, attól az időtől kezdve, ahogy az Alföldet az első állandóan megtelepült újkőkori földművesek benépesítették, egészen a török hódoltság koráig, azaz addig a legfiatalabb időig, amelynek történetét régészeti módszerekkel is kutatjuk. Mindjárt az első tárló azoknak a tereptutatásoknak az eredményeiről számol be, amelyeket a megye régészeti topográfiájának megismerése érdekében a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és ? Békés megyei Múzeumok Igazgatósága közösen végez. Bár a kutatások az emberi társadalom minden korszakára egyformán kiterjednek, a munkák jelenlegi vezetője, Makkay János ajelen esetben igen szerencsés módon csak egyetlen korszaknak, az újkőkor elejének leleteit ragadta ki abból a nagy és sokrétű anyagból, a mit a kutatások napfényre hoztak. A megye területén eddig talált legkorábbi leletek az i. e. 5. évezredből származnak. Megdöbbentő, hogy ez a már kiforrott műveltséggel rendelkező társadalomról tanúskodó anyag milyen bőségben jeletkezik a megye területén, anélkül, hogy helyi előzményei lennének. A kutatások kiderítették, hogy dél felől bevándorolva vette birtokba az Alföldnek nagyjából a megyénk északi határáig terjedő területét, évezredekre meghonosítva itt az állattartást és a földművelést, azaz a paraszti gazdálkodást. A további tárlók már egy-egy tervszerűen elvégzett, vagy a leleteknek a pusztulástól való megmentése érdekében megejtett leletmentő ásatás anyagát szemléltették. 98