Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tóth Ferenc: Hollósy Kornélia és Dombegyház

WMlm Püiti/MWVMOK lilHUVJW HOLLÓSY KORNÉLIA ÉS DOMBEGYHÁZ TÓTH FERENC Alig van az országban még egy olyan község, amelynek művelődéstörténetét olyan személyiségek fémjelzik, mint Dombegyházét. Itt született a 16. század Európa hírű orvosa, a kiváló humanista költő, Balsaráti Vitus János; itt élt hosszabb ideig Marczibányi István Dombegyház újratelepítője, az Akadémia által kezelt irodalmi alapítvány létrehozója és évtizedeken át itt lakott a színpadi világtól ; visszavonult Hollósy Kornélia, a nemzet csalogánya. Mindhárom személyiség korának nagy tudósa, elméje, művésze volt, mégis nevük ma már széles körben alig ismert. Kevés művésznőnek adatott annyi siker, taps, elismerés, mint Hollósy Kornéliának (1827-1890), kinek nemrégiben ünnepeltük százötven éves születési évfordulóját. Varázslatos szépségéről, megjelenésének bájáról, tiszteletet parancsoló tekintetéről sokat írtak méltatói. „Erényeiddel az eget varázsolod a földre" - mondja róla Tomori Anasztáz literátor mérnök. Hangjának üde csengése, ragyogó trillái világhírű koloratúr énekessé tették. Dalkirálynőnek, a nemzet csalogányának, a színpad babéros asszonyának nevezték. Dr. Diósszilágyi Sámuel Hollósy Kornéliáról szóló - kéziratban lévő - monográfiájában így jellemzi: - Hollósy nem volt sztár a szó mai értelmében, csak fényesen ragyogó gyöngyszem a Nemzeti Színház kitűnő ensemblé-jában. A hangja gyönyörű sima volt, mint a bársony; meleg és hajlékony, mint a nádszál; színes, mint a szivárvány; egész regiszterében egyenletesen, finoman zengő. Olaszos technikája annyira kiegyenlített, fölényes és csiszolt, hogy az ékítményes ének minden fioritúrája, bravúrja mindig természetesen, könnyedén hatott. Legnagyobb értéke volt: előadásának nem ereje, hanem előkelő ízlése és stílusérzéke. Vannak énekesnők, akik nem annyira elementáris erejükkel, mint inkább intellektussal hatnak. Ilyen volt Hollósy is. Találóan állapítja meg Ábrányi Kornél zenekritikus : Hollósy Kornélia a legfinomabb szövésű brüsszeli csipke az eszményi líra terén, kinek csalogány csattogású, tiszta csengésű trilláit máig (1900) sem érte utol a magyar opera egyik utóda sem. Legnagyobb érdeme a magyar opera felvirágoztatása. Feledhetetlen volt Garai Mária és Melinda alakításában. Kitűnő honleány. A szabadságharc idején dalaival lelkesít, az önkényuralom éveiben a nemzeti érzés és a hazaszeretet ébrentartója. Arany János emlékalbumába ezt jegyezte: Egy nép lakik túl tengeren, Hol délre lejt az Alpok alja Hol fűszeres völgy, rónaság Az erdős Apenint uralja: Hajdan dicső nemzet, ma rab, S hogy lánca csörgésit ne hallja Énekkel üzi bús neszét S az ércigát enyhiti dalja. Oh, hát dalolj nekünk! Az „Aranytrombita" neves szerzője, Sárosy Gyula, 1858-ban megjelent verseskötetében két verset dedikált neki, egyet férjének. 491