Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Irányi Dezső: Békéscsabai diákok kutató- és gyűjtőmunkája 1848 centenáriumán

tani...) Az „ifjú tudóskör" története egy kicsit az 1945-50 közti évek művelődés- és társadalomtörténete is. (Talán több valóság-maggal, mint számos szóbő történelem-magyarázás.) Szereplők, küzdések, folytatás Nem kísérhettem végig munkás körünk minden tagjának életútját, kikre oly büszkék lehetünk, nem ismertethetek minden nevet... Változatos, szépívű pályák és szerény, megbízható dolgozók. Kitüntetett nevelők, a művelődésügy élenjáró vezetői, egyetemi tanárok. Más mérnökként lett akadémikus, kutató, ipari kulcsüzem vezetője, rangos honvédségi műszaki szakember, vagy baráti országnak segítő konstruktőr. Megyei és miniszteriális osztályvezetők. Van, aki az irodalomban, van aki a közgazdaság és jog vonalán szerzett országos elismerést, nevet; több első vonalbeli gazdasági szakember, szervező, világjáró is akad... köztük a „fényes szellők" nemzedékének jelesei - de a névtelenek is alkotók... Más kérdés: hová lett a kiállítás anyaga? Mi lett a Kutató Körrel? Regény talán mindkettő. 1. Az anyag zömét visszaadtuk. Részben a budapesti kiállítás előtt, majd azt követően. (Községekét, levéltárakét, családi ereklyéket. Szívfájdalommal vitték vissza a fiúk a csabai vizes pincéből származókat is, mentett helyre - ezzel a lomtárral aztán évekig senki nem törődött.) 2. Iskolai szertárunkban őriztük sokáig sajátjainkat, ajándékozott írásos, tárgyi emlékeket, feldolgozásainkat - elmélyülten tanulmányozgattuk új és új szempontokból azokat és szemléltetésül felhasználtuk tanórákon. (Szertárunk szüntelen vándorolt, egyre nyomorúságosabb odúkba. Míg egy „szép" alkalommal - 1952 nyarán, távollétemben, mikor még a rendetlen csecsemőkorát élő Állami Gazdaságban töltöttem forró heteket ifjúságommal, félig étlen-szomjan, patkánykorzós istállóban hálva, de némely normát 270%-ban teljesítve mégis... - új főnök, nagyvonalúsággal „seprést" rendelve el mindenütt, túlduzzadt szertárunk anyagát is „szanáltatta" a hivatalsegéd útján. Azaz: szemétbe hordatta, elégettette. Több éves más gyűjtemény, újítások sorát tartalmazó szakköri munkák, egész tantárgyak évi oktatását biztosító szemléltető sorozat; kőzet- és néprajzi gyűjtések, több éves éghajlati feljegyzések anyaga és feldolgozásai, gazdaságföldrajzi és köröstáji honismereti anyag veszett el. (Majdnem sírva vettük tudomásul, szorgos diákjaimmal, utólag, az intézkedést.) 3. Emlékeim legféltettebbjeit - sajátomat, személyemhez ajándékozottakat - szerencsére, magam őrizgettem, szűk otthonomban, viszontagságosán, évtizedeken át. Es talán ez a megtartani sikerült, maradék anyag is elég, a kiállítás és munkásságunk emlékére, igazolásul, dokumentumnak!) És tárgyaim? Körünk? Tanított tárgyaim sorsa - oktatásunk fejlődésében és iskolánkban - külön tanulmányt igényelne. Sok volt a változás, végletes ellentmondás „felső" és „alsó" intézkedések, előreés visszalépések követték egymást. Fő tevékenységemet - egyúttal szakkörünk munkáját - idővel a történelmi helyett inkább gazdaságföldrajzi (természettudományi) síkra tereltem. Iskolatípusunkban akkor természettudományt csak a földrajz képviselt; ideológiai, kozmogóniai, földtörténeti vonatkozásaival célszerűen kulcsszerepet játszhatott. Aztán - »z oktatástörténet új fordulóival a földtudomány lecsúszott a közgazdaságiban (de más középiskolákban is) lassan nemcsak a kulcstárgyak sorából, hanem megérdemelt gazdaságföldrajz-közgazdasági társszerepéből is. De erről szólni, ez már megint új témakör. * Összegezve körünk centenáriummal kapcsolatos munkásságát, úgy hiszem, több szempontból úttörőnek kell tekintenünk ezt: 1. Kezdete - része - a felszabadulás utáni hagyománymentő (szülőföld és honismereti) mozgalomnak, amely valójában csak évtizedek múltán kapott - máshol - támogatást, megbecsülést, rangot. 2. Kezdete egy középiskolás keretekben is alapozható, építhető tudományos kutató mozgalomnak, amely csírájában magában hordja mindazt, ahogyai és akikkel új világot - kultúrát cs gazdaságot építeni lehet. 469