Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Irányi Dezső: Békéscsabai diákok kutató- és gyűjtőmunkája 1848 centenáriumán

tára lehetne - a múlt század derekának történelmi vetületében. (Adásvételi szerződések egymást követő évekből, kötlevél, árvakérelem, gyámnyilatkozat, végrendelet, egyezség, jótállás, munkaszerződés, szállítási szerződés, kárbiztosítás... - ilyeneket szedtünk össze. Tegyük hozzá: egy megyéből, egy iskola tanulói, rövid idő alatt, mikor a mindennapi megélhetés és bejárás is problémát jelentett.) A katonai iratok csoportja 1843-tól 1867-ig hadparancsot, rendőrségi utasítást, elszámolást jegyzéket tartalmazott. Akadt irat, amelyben Csanád megye Békéstől az 1848-as újoncozáskor felmerült költségeinek megtérítését kéri - 1849 januárjában. A ,,Bach-kori iratok" között (pontosabban 49 és 1867 közti kor) volt 1851 februári statáriális ítélet betyárok ügyében, Szalontáról; váradi keltezésű statárium hirdetménye 1853-ból. E kor teljes körképét a más csoportokba - ipar, stb. - sorolt igazolások, útlevelek, számlák, összeírások adhatták meg, együtt. Egész megye közönsége adta össze a ,,Születés - élet — halál" iratait (anyakönyvi kivonatok, levelek, emlékek). 20 darabot válogatva ki, próbáltunk kerek egészet adni népünk életéről. A IX. és X. rész: ,,írásos népi emlékek" - ,,Könyvek, ritkaságok" egyrészt népi írásos anyag, másrészt becsesebb személyi tulajdonú olyan nyomtatványok gyűjteménye, melyek némelyikének ismertetése külön tanulmányt (tanulmányokat) érdemelne. (A 100 éves paraszti napló, régi földrajzi, kereskedelmi számítási, történelmi könyvek; Pálya János Petőfivel egykorú selmeci diák kéziratos versgyűjteménye (1842-43-ból), a sarkadiak Kossuth-emléklevele; különböző korú és vallású imakönyvek között az az 1787-ben nyomtatott hagyaték, melyet Sigray Jakab 1794-ben a siralomházban tartott kezében... A XI. csoport 20 kiválasztott százados néprajzi tárgyat mutatott be (falon, asztalokon), a XII. Békéscsaba kölcsönzött 48-as iratait, számadásait. Jelentőség (Tudományos, pedagógiai) A gyűjtemény - puszta anyagával - lehetőségeket, alapot adott további vizsgálódásokhoz, kutatáshoz, sok féle szempontból. (Nyugodtan állítható, a leltár és megmaradt dokumentumok birtokában, hogy hasonló, szűk táj emlékeire támaszkodó, körülhatárolt korral foglalkozó, történelmi, egyúttal közgazdasági szakcélú diákgyűjtés és kiállítás a felszabadulás után országszerte nem volt. Azóta sem, bizonyára. A korábbi múltban pedig semmi esetre sem! Egyébként körünk azideji munkásságának részlete volt csak...) Túl a tárgyi értéken, bizonyára lényeges volt az eseményhez kapcsolódó munka nevelési fontossága: a fiatalság önképzésében komoly lépés volt a kutatás megkedveltetése, a komplex vizsgálódás gyakorlata - a fejlődés csíráit hordozó. A fiatalság álmait, vágyait, tettrekészségét kielégíteni - egyúttal hasznos, pozitív célokra irányítani. Az ifjúságban mindenkor felfokozottak az érzelmi, akarati, de az értelmi indítékok is! S ez nem „baj", ellenkezőleg: mozgatója minden feltörekvésnek, haladásnak. (Önmagával meghasonlott, kiegyenlítetlen társadalmi viszonyok között beláthatatlan robbanások forrása, egészséges szabadságban erjesztő kovász.) Ami az érzelmeket illeti: itt a ,,romantika"-hajlam ködös álmok helyett pozitív tartalmat nyert. Akarati síkon: „kalandvágy" - a mindenáron tenni-akarás „veszélyes" ösztöne - vágtató, de célirányba tartó paripára ülve, átalakult és direkt irányba terelődött, a meglepetés- és izgalom-igény kielégült. Az értelmet pedig maradéktalanul lefoglalta a megfigyelések alaposságának, pontosságának, a legkülönbözőbb szempontok összevetésének állandó igénye. Ahány ember vagy ifjú - annyiféle alkat; kinekkinek személyisége együttes értékeivel érvényesülni - ez az „egészséges", az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt. Célom volt minden körém, körünkhöz csatlakozó fiatalnak megadni a hajlama és képessége szerinti búvárkodás és mozgás legmegfelelőbb lehetőségeit, s amit szeretett és amihez érzéke volt, arról maga próbát tehetett. (Viták, egymás közti permanens bírálatok, segítés, kritika és biztatás gyarapította és differenciálta őket és tárgyi ismereteiket.) - Az akkori „iskola" ezt korántsem adta: merev, megcsontosodott szempontok szerint értékelt „jó", „rossz" tanulót - ítélt: „értékes-értéktelen" embert! Aki pl. számtanból vagy számvitelből gyengébb volt, az meghalt, nemcsak mint ta467