Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848-1849. évi szabadságharc kormánybiztosa

legszigorúbb felügyelet mellett is magához keríteni jótékonysága eszközeit, a köztünk oly gyér pénzmagot, az máig is titok előttem." 3 1 Emberi magatartása, áldozatkézsége általános tiszteletet ébresztett környezetében. Ra­gaszkodásukat ugyancsak Borsi írja le emlékiratában: „Dani bácsi eleinte azt hitte, hogy csak átszállóban van köztünk. Sokáig mindennap attól féltünk, hogy megfosztanak tőle. Azonban másképen történt. Az évek múltak. 1854-nek elején Dániel napján kivilágítást rendeztünk tiszteletére, a cseh és magyar dalárda énekkel, egyik társunk üdvözlő szónoklat­tal járult az est ünnepélyesebbé tételéhez. Ismételhettük és vajmi örömest ismételtük volna tiszteletünknek e szegényes ugyan, de szívből fakadó nyilvánítását 1855-nek, sőt 1856-nak elején is. Dani bácsi még mindig ott volt köztünk, mi is ott voltunk vele... Mikor mi azután valahára eljöttünk megpróbáltatásunk bús tanyájáról, a jó öreg még ott maradt. Ott láto­gatta meg őt 1856 novemberében hű tisztelője, az akkor superintendens Székács József.' 3 2 Boczkó ekkor már 67 éves. Végre, az utolsók egyikeként, 1856 decemberében ő is ki­szabadul. Madarász József így írja le szabadulásukat: „Decz. 8. szokatlanul korán 8 óra felé a térkapitány hangja hallatszott. A profoz jő, menjek a helyiségbe, hol leveleinket írni és átkapni szoktuk, gondolám, levelet kaptam. Jó Boczkó Dani s még egy benn volt olasz. A kapitány közli velünk, hogy szabadok vagyunk. Mint a villám rohantam, a kapitány hiába akarna visszatartani, jobb barátimmal közöl­tem szabadságunkat... Mily reménnyekkcl indultam 8-án este hátrahagyott társainknak türelmet és szabadulást óhajtván. Örömmel repesett lelkünk, midőn Boczkó Danival hazánk határába értünk és kö­zösen kívántuk »Légy mentve hazánk gyermekeid hűtlenségétől, elleneiddel le fogsz bánni tudni mindenkor.« 9-én éjjel Pesten valánk." 3 3 • Kiszabadulása után Boczkó Dániel visszakapta megmaradt vagyonát, s a róla írt nekrológ szerint birtokára vonult vissza. Aki csak tehette, ezt tette az elnyomás időszakában. A Bach-korszak bukása után ismét részt vesz a közéletben. Az 1861-i országgyűlésen már Békéscsaba követe, s ott a határozati párt tagja. Bár az országgyűlést a király feloszlatta, az önkényuralom nem tarthatott a végtelenségig. 1867-ben a kiegyezéssel ért véget az önkény­uralom időszaka. Az 1865-68-i országgyűlésen Boczkó ismét Békéscsaba követe, s két or­szággyűléscn az ülés korelnöke volt. 3 1 A baloldalhoz illetve az ún. balközéphez tartozott, egyike volt az országgyűlés leglelkiismeretesebb látogatóinak. Szavát csak néha hallatta, de egyéniségét tisztelet övezte. A Magyarország és a Nagyvilág így mutatta be 1867-ben: „Régi tisztes patriarchális alak. Arczárói leolvashami a haza- és emberszeretet, a meggyőző­dés szilárdságát, az elvhűséget s mindazon érdemeket, melyek előtt tisztelettel kalapot cme­lint mindenki. Évek hosszú sora repült el feje fölött; bölcsője a múlt század ködébe van burkolva: s e hosszú pályának nincs egyetlen szakasza, melyhez valami személyes érdem ne fűződnék." 3 5 1868 decemberében lemondott képviselőségéről. Megindítóan szép lemondólevelében, melyet a békéscsabai képviselőtestülethez küldött, országgyűlési magatartásának, elveinek summázását adja: az országgyűlés meg szüntével nem marad egyébb hátra, mint az általam nagyban tisztelt és becsült választóimtól búcsút venni, és már két országgyűlés al­kalmával, csekély személyem irányában tanúsított bizalomért hálámat és mély köszönete­met nyilvánítani... ezen egész 865/8-ki országgyűlés folyama alatt a személyes név szerinti szavazatot ki véve, hallgató szerepet játszottam. ­443

Next

/
Thumbnails
Contents