Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848-1849. évi szabadságharc kormánybiztosa
ceremóniát: rangjuk szerinti sorrendben behívták őket, és leadták szavazatukat Boczkó büntetésére. Két-két közkatona, őrvezető, tizedes, őrmester, hadnagy, százados, végül a hadbíróság elnöke és a hadbíró adta le előregyártott, szóról szóra megegyező ítéletét: „Boczkó Dániel vádlott legyen a hazaárulás bűntettében való részvételéért, a lázadás okozta károk kiegyenlítése érdekében, teljes vagyonelkobzás mellett, akasztás általi halállal büntetve." 2 5 Az egybehangzó ítéletet Johann Heinrich hadbíró hitelesítette. A hadbírósági napló nem követi tovább az ügy folytatását. Nyilvánvalóan kegyelmi kérvény következett, mert közel egy év múlva, 1851. szeptember 13-án rávezették az augusztus 25-i császári döntést: a halálbüntetést a császár elengedte megfelelő büntetés kiszabása mellett, s meghagyva a teljes vagyonelkobzást. A végső büntetés 10 évi várfogság lett. Október 7-én közölték Boczkóval az ítéletet, s beszámítottak 5 hónap és 16 nap vizsgálati fogságot. Ezt az ítéletet tették közzé a korábban már említett Magyar Hírlapban, s ebben vádként összefoglalják Boczkó teljes működését, amelyet a szabadságharc érdekében tett. Az adminisztráció még az ítélethirdetés után is lassan dolgozott. Csak két hónap múlva, november 21-én értesíti a haditörvényszék a városi parancsnokságot, hogy a III. hadsereg parancsnoksága Olmiitz várát jelölte ki Boczkó és Sillye János (Debrecen kormánybiztosa) büntetésének helyéül, s egyben kéri a parancsnokságot, gondoskodjék a két fegyenc elszállításáról és kíséretéről. Közben Boczkó büntetésének helyét Kufsteinre változtatták, s 1851. december 30-án délután 2 órakor a császári rab „megfelelő kísérettel" Kufstein felé elindult. Ezzel Boczkó haditörvényszéki iratait ad akta tették. Vagyonát még elfogatása elején, a körözöttekre vonatkozó császári rendelet értelmében, zár alá vették, élére zárgondnokot neveztek ki, akinek kötelessége volt a javakat gondozni. Mindezért a tevékenységéért a vagyon egyhatod részét helyezték kilátásba, amelyet Kis Péter zárgondnok, békéscsabai járásbíró nem kis méltatlankodással követelt is az államtól Boczkó kiszabadulása után. A zárgondnoki kimutatásokból alkothatunk fogalmat Boczkó 1849. évi vagyonáról. Eszerint zsellérháza volt Békéscsabán, háza Gyulán, Vásárhelyen és Pesten, pusztabérlete a gyulai és a gerendási pusztán, sőt Vásárhely környékén is, s Békéscsaba városánál 20000 Ft kölcsöne volt 6%-os kamatra kiadva. Összes vagyona a zárlat idején 40000 Ft-ot tett ki. Ez huszadrésze volt annak az összegnek, melyért Békéscsaba 1845ben megváltotta magát. 2 6 • De kövessük Boczkó útját a kufsteini börtönbe. Erre az időre már megteltek Ausztria híres várbörtönei magyar foglyokkal. Akiket nem végeztek ki a forradalom utáni véres terrorban, akiket nem soroztak be 16 évre az osztrák hadseregbe, azok éveken át sínylődtek Ausztria börtöneiben. Josephstadt, Kufstein, Olmütz neve összeforrott a szabadságharcot megtorló osztrák rendőruralom kegyetlenségével. Boczkó nem sokáig marad Kufsteinban. 1853-ban átszállítják Olmíitzbe, s itt is marad szabadulásáig. Az olmützi börtöncellákról szemléletes képet ad emlékiratában egyik lakója: „Az udvar kissé tágabb felén felállítottak bennünket félkörben s írás mellett átadtak a ránk már várakozó helybeli porkolábnak... Az ajtónak hagyott nyílás a bástya falán inkább visszaijesztőleg mint hívogatón bámula ránk s mi ő rá. Sötétségnek is beillő homály boronga túl rajta. A napfényből belépők szinte visszahökkentek a küszöbnél, de biz át kelle lépnünk. Sajátos sírboltféle, dohos bűzzel telt, meglehetős tág öblű tornáczba jutottunk, melynek baloldaláról az őrség szobájának éppen akkor megnyílt ajtaján át némi világosság terjedt szét. Egy másik ajtót is lehetett éppen látni, 441
