Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Czeglédi Imre: Boczkó Dániel, az 1848-1849. évi szabadságharc kormánybiztosa

Boczkó népfelkelést szervezett, „a népet iszonyú tömegekben felköltötte", s október 17-én már Pécskáról értesíti Békés megye alispánját a scgélycsapatok érkezéséről. Közben Aradon is kenyértörésre került a sor a várat megszálló császári csapatok és a város lakossága között. 1 2 Bergcr várparancsnok előbb eltávolította a várban tartózkodó kis számú nemzetőrséget, majd lövetni kezdte a forradalmi kormány mellett kitartó várost. Arad kulcsfontosságú helyzete - a Délvidék, Erdély és a Tisza-Maros-köz találkozásánál fek­szik - tette fontossá mindkét fél számára a város és a vár megtartását, illetve elfoglalását. Kossuth október 18-án Boczkó kormánybiztosi megbízatását Arad megyére is kiterjesz­tette, hogy biztosítsa a város védelmét, és kísérletet tegyen a vár bevételére. 1 3 Boczkó kilenc hónapig töltötte be azt a tisztséget, s megbízatása a vár bevételével járt le. November végén már felhívja Kossuth figyelmét az Arad - Temesvár térségében kialakuló veszélyes hely­zetre, javaslatot tesz a veszély elhárítására. 1 4 Kossuth a válaszában bizonyos katonai segítsé­get ígér, s Boczkó kormánybiztosi tevékenységét kiterjeszti Krassó, Zaránd, Hunyad és részben Temes és Torontál megyékre is. 1 5 Mind a levéltári iratok, mind a róla szóló megemlékezések azt bizonyítják, hogy munká­jában forradalmi szigorral járt el, s a forradalomhoz és Kossuthhoz való rendíthetetlen ra­gaszkodás volt tetteinek irányelve. Elveit, magatartásának szilárdságát Damjanichhoz írt későbbi leveléből egyértelműen ki­olvashatjuk. A levél előzménye az volt, hogy Damjanich seregének egy része 1849 február­jában Aradon táborozott, s a tábornok nem akarta alárendelni csapatait Arad katonai pa­rancsnokának, Gaál tábornoknak. Ebből viszály támadt, amelyet Boczkó mindkét tábor­nokhoz küldött levelével igyekezett megszüntetni. Damjanich a levél vétele után Boczkó­hoz folyamodott, kétségbe vonta Gaál tábornoknak a forradalomhoz való hűségét is, és úgy látszik, kilátásba helyezte, hogy Boczkó rendelkezéseit nem hajtja végre. Boczkó vála­szában a tudatosan cselekvő, az OHB-t minden körülmények között következetesen kép­viselő kormánybiztos egyénisége tükröződik: „...én sem Gaál Tábornok Úr tetteiért nem kezeskedek, sem pedig Damjanich és Gaál Tábornok Urakhoz intézett rendeleteimet vissza nem vonom. Tettek lehetnek nyilvánosok, lehetnek titkosak. Gaál Tábornok Úrnak nyilvános tettei­bül Haza iránti ellenséges indulatot nem következtethetek, annál kevésbé hon árulási bűnt... Voltak és vágynák fájdalom polgári, vágynák katonai Tisztviselők, kik külsőleg Hazánk alkotmányos jogai iránt ragaszkodást színlelnek; belsőleg pedig titokban mint leg alyasabb hon árúlók alacsony haszon lesés s' magány érdekbül szegény hazánkat el adják, el árulják. Rendeleteimet vissza nem vonom. Mert előre szoktam meg fontolni mit teszek. Hatósá­gom határán túl nem terjeszkedek... én mint kormánybiztos kötelességemet bé látásom szerint telyesítettem. Ha Tábornok az elébb ajánlott barátságos közben vetésemet meg vetve, hivatalos remdeleteimre nem ügyel, ez Tábornok Úr dolga. én rendeleteimnek telyesítését tíz ezer főből álló sereg Had Vezérének irányában erő ha­talommal nem támogathatom; támogatni nem akarom. - én egyedül okokkal és morális erővel akarok győzni, mint képviselője Hazánk Kormányának, melynek minden hazafi engedelmességgel tartozik. Kötelességem telyesítésének igaz érzetében ijesztés, fenegetés reám hatással nem bír, egyébb iránt minden tisztviselő saját hivataloskodási tetteiért felelős. többé e tárgyra nézve Tábornok Úrral levelezést folytatni nem fogok, nem akarok.' 1 6 438

Next

/
Thumbnails
Contents