Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Erdős Kamillra emlékezünk

Kamill-i életmű kellős közepébe, vegyük tehát sorra azokat a kérdéseket, amelyek e gazdag és sok tanulsággal szolgáló tapasztalati anyagból kihüvelyezhető. i. A cigánysággal való törődés, a velük való együttműködés mindjárt felveti a következő kérdéseket: Kik is a cigányok? Honnan jöttek hazánk területére is? Mennyire ismerjük a cigányokat? Népi kultúrájuk? Nemzetiség-e a cigányság? Az effajta érdeklődés a nem óvatosak esetében könnyen romanticizmusba torkollik. Másfelől pedig a cigányságot lekezelő, az együgyűs, az ún. „dádés" cigány-szemlélet uralkodik el. Az igazság ezektől sokkal bonyolultabb, színesebb, gazdagabb, de elszomorítóbb is olykor. Erre ébredt rá a cigányokat mindjobban megismerő Erdős Kamill is. Ezért járta a cigánytelepeket, ezért vállalt nemcsak eszmei, hanem súlyos betegsége ellenére is olykor sors-közösséget velük. A fiatal ciganológus munkásságával ismerkedve rádöbbenünk mi magunk is, hogy alig ismerjük a cigányok múltját. Keveset tudunk jelenükről is. Valóságszemléletüket, világnézetüket olykor felfogni sem sikerül. Magatartásukat a huszadik század emberének mércéjével, a modern ember szemével ítélkezve mérjük. Való igaz, hogy a társadalmunk peremén élt, de szinte napjainkig is tömegesen ott élő cigányságot lekezelik, keveset törődnek velük. Nincs vagy alig van becsületük. Tanúi lehetünk annak, hogy a szomszédos közösségek tagjai minden cigányt, idősét, fiatalt, férfit és nőt egyaránt tegeznek. A munka, amire Erdős Kamill vállalkozott, teljes embert kívánt. Első lépésként meg kellett tanulnia a cigány nyelvet. Sőt, mivel Bárányi Dezsőtől a kárpáti-cigány dialektust sajátította el, később, éppen Gyulán az oláh-cigányok által beszélt nyelvjárást is meg kellett ismernie. Részben elolvasta, áttanulmányozta, részben be is szerezte az 1950-es években elérhető, addig megjelent magyar és külföldi cigány-szakirodalmat. Kicsiny könyvtára folyvást gyarapodott. Megrendelte a Journal of The Gypsy Lore Society-t, az Etudes Tsiganes-t. Megbízást adott a magyar sajtófigyelő szolgálatnak a hazai sajtóban megjelent, illetve a rádióban és a TV-ben elhangzott cigány témájú cikkek, előadások gyűjtésére. Ezek is a hagyatékában vannak. Az is az indulás éveihez tartozik, hogy kutató munkája kezdetén részvételével egy triumvirátus állott össze, tagjai elhatározták, hogy teljes erővel gyűjtik a cigány kultúra anyagát, s amikor kellő anyag birtokában lesznek, akkor hozakodnak elő munkájuk eredményével. Meg voltak győződve fellépésük majdani átütő sikeréről. E tervet azonban 1956 meghiúsította, ugyanis a csoport népzenekutató tagja, Hajdú András disszidált. Erdős Kamill pedig súlyos tüdővérzéssel hónapokig élet-halál között volt. Súlyosbodó betegsége őt arra intette, hogy ne halogassa a publikálást. Amit gyűjtött, illetve gyűjteni fog, azt rendre adja közre, mert ki tudja - vélekedett -, mennyire telik éveiből? Erdős Kamill tevékenységét mind erőteljesebben meghatározta a cigányság életének átfogó tanulmányozása, a velük való törődés minden idejét és minden energiáját lekötötte. Egyhelyütt így vallott erről: „Nekem erős szívügyem a cigányokkal kapcsolatos munka, egész életemet erre tettem fel, és nem elégszem meg csak adatok gyűjtésével, hanem komolyan törekszem is e sokat üldözött nép megsegítésén, hogy kiemelkedhessenek primitív állapotukból és teljes jogú tagjai lehessenek társadalmunknak."

3 Másutt a cigányság társadalmi jövőjéről beszélve így fogalmazott: „En a magam részéről erősen óhajtom egy bizonyos cigány kultúra épségben tartását, de hiszek bizonyos, az életmód szabályozására vonatkozó rendelkezések szükségességében is. A probléma abban áll, hogy a cigányoknak olyan fejlődési lehetőséget biztosítsunk, melynek révén modern emberekké válnak, anélkül azonban, hogy egyidejűleg tönkretennénk eredetiségüket. Lehetséges ez?"

4 44