Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Erdős Kamillra emlékezünk

„Ha na muja, ako akanig is dziven." (Ha meg nem halt volna, még ma is élne.) Erdős Kamillra emlékezünk UENCSIK JÁNOS Halálának másfcl évtizedes évfordulóját ünnepelve, kivételes ívű munkásságát méltató kiállítás nyílott a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban. Ehhez kapcsolták a rendezők „A cigányok Békés megyében" című anyagot, amely szemléletes társadalmi hátteret rajzolt a cigányság mai helyzetéről. A kiállítás középpontjában egy hallatlanul agilis, céltudatos kutatói egyéniség (Erdős Kamill, 1924-1962.) állott, s mögötte villanásnyi képekben a cigányság (Békés m.) jelene, s egy kicsit múltjuk is. Mindezt válogatott dokumentumok, s rendkívül szemléletes anyag birtokában valósították meg. Tudnunk kell, hogy az özvegy megőrizte, majd az Erkel Ferenc Múzeum részére (csekély összeg ellenében) átadta a gondosan őrzött, becses hagyatékot; férje levelezését, tanulmányainak kéziratait, továbbá szakkönyvtárát. Innen a rendezők vállalkozása arra, hogy megrajzolják c kutatói életmű kontúrjait, s igyekezzenek tartalommal megtölteni azt.

1 Erdős Kamill munkásságát, életművét tanulmányozva az első kérdés az, amelyre ma már nehéz lenne választ adni, hogy ugyanis a huszon-éves, a második világháborút és a francia hadifogságot megjárt fiatalember a cigányok iránti érdeklődésének felkeltésében milyen motívumokjátszottak szerepet. Bizonyára eleinte - a nyelvtanulás kezdetén, a szanarótiumban a hasznos és az egyik lehetséges időtöltés kapott szerepet, de a hagyatékában lapozgatva később is bukkanunk olyan nyomokra, amelyek az egzotikumra figyelésről, a romantikus rajongásról árulkodnak. Özvegye így emlékezik vissza az indulás éveire, természetesen férje elbeszélései nyomán: „Férjem a fogságból betegen jött haza. TBC-s fertőzést kapott. Most miután kiderült betegsége, beutalták a Korányi TBC-szanatóriumba, és ott egy Bárányi Dezső nevű cigányprímással került egy szobába. Balassagyarmati volt. No, most nagyon összebarátkozott vele... sok olyan nótára (magyar nóta), dalra tanította Baranyit, amit az nem tudott. Bárányi viszonzásként megtanította a kárpáti-cigány nyelvjárásra. .. .Ragadt rá a nyelv. Kikerült a kórházból, szabadidejében, a Terimpexnél dolgozott ekkor, nagyon sokat járt a Mátyás téri cigányok közé. Tudniillik ő maga is elég szertelen, nehezen zabolázható valaki volt, és nagyon tetszett neki a cigányoknak ez a kötetlen, szabad élete. Úgyhogy eleinte csak ott üldögélt közöttük, aztán lassankint egyik-másik családdal fölvette a kapcsolatot, barátkozott, és ahogy ő mesélte, néha egész délutánokat ült és hallgatta a beszédjüket és figyelte az életüket. Ekkor ő még egyáltalán nem gondolt arra, hogy tudományosan is dolgozik ezzel az anyaggal, csak egyszerűen rokonszenv, kíváncsiság és időtöltés volt számára ez." Ez az egzotikum-keresés és kíváncsiság csak lassan alakult át, mégpedig felesége s a gyulai múzeum akkori igazgatója, Lükő Gábor céltmutató szavai nyomán mind tudományosabb érdeklődéssé. így társult Erdős Kamillban a beteg ember önhasznosító szándéka a cigányságnak, társadalmunk egyik legelmaradottabb rétegének jobb megismerésével, továbbá sorsuk javítását célzó törekvésekkel. 42