Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: A halál és a hazajáró lélek hiedelmei a Békés megyei szlovákoknál
adatközlőnk elmondta, hogy azt kívánja a gyermekeitől, hogy vele együtt temessék édesanyja képét is. 5 3 A szarvasi Janecskó Györgyné édesapja az énekeskönyvét kérte. Az itteni szlovákok szerint a halott kívánsága kötelező erkölcsi parancs, amit teljesíteni kell. Ez az etikai vetülete megtalálható a múlt századi szlovák 5 4 és e század közepi magyar népi magatartásban is. Ha nem teljesítették, s nyugtalanul visszatért, a család kitette magát a közvélemény megvetésének: Az asszonyok mondták: Most sincs nyugta a földön. Miért nem adták neki? Minek az nekik. 5 6 Az élő családtagok feszülten találgatták, hogy mit felejtettek cl neki a koporsójába tenni. Gyakori oka volt a hazajárásnak, hogy kedvelt tárgyát nem rakták a koporsójába, nem tették mellé a pipáját, a botját (Békéscsaba), az őt ábrázoló képét (Tótkomlós) 5 6, a szeretett játékát, könyvét (Kétsoprony); ha hiányosan öltöztették fel, kérte ruházatának hiányzó darabját, kalapját, csizmáit stb. Ha a legközelebbi hozzátartozója, szomszédja nem ment el a temetésre, azt állandóan nyugtalanította. Ha sokszor és állandóan visszatérően gondoltak rá (Szarvas), vagy ha nagyon megsiratták, azt tartották, hogy megzavarták pihenését, s hogy nyugalmat kérjen, azért jár haza. Általában hitték, hogy a hozzátartozók könnyei áztatják a halottat. Különösen az anyai könnyek ártanak az elhúnyt gyermeknek, mert lehúzzák, áztatják ingecskéjét, s nem tudja követni a többieket. Éjjel ezért felkeresi az apját, és ezt elpanaszolja neki. Panasszal fordul a hozzátartozóihoz, ha tulajdonát, a végrendeletét, az emlékét nem tisztelték eléggé: A vagyon jó volt, a birtok, amit hagytam, de halálom után figyelemre sem méltattok, 5 7 Visszatér a lélek, ha valamit itt felejtett, ha valamit befejezetlenül hagyott hátra. Ha életében Ígéretet tett valamire, s nem teljesítette, kéri hozzátartozóit, hogy elégítsék ki az illetőt. Kétsopronyban azt tartják, hogy ha valakit megöltek, annak a lelke mindaddig kénytelen bolyongani, míg imával ki nem váltják. Az öngyilkosokról, főként az akasztott emberekről (obesení) ma is él körükben az a hiedelem, hogy ha valaki felakasztja magát, nagy vihar támad. Ez a hiedelem egykori lakóhelyükön is élt. 5 8 Ha otthonában akasztotta fel magát, vele temetik el a kötelet, nehogy ottmaradjon a lelke. A kereszteletlen gyerek lelke a békéscsabaiak szerint hazajárt sírni. Zólyomban azt tartották, hogy a temetőben sír. 5 9 Azt is hitték, hogy a lidércfény kereszteletlen gyerekek kóbor lángocskája. 6 0 Ha a csecsemő szoptatáskor hal meg, Kétsopronyban úgy tartották, hogy minden éjjel éjfélkor hazajár szopni, míg a szoptatási ideje tart. S az élő anyja meg is szoptatja. Ha az anya halt meg, s szoptatós gyereket hagyott hátra, ugyancsak hazatért éjszakánként, hogy megszoptassa. Ezt hitték a nógrádi és a bácskai szlovákok is. 6 1 Egy kétsopronyi hiedelemmonda szerint az anya csak addig járhatott haza kisgyermekéhez, míg meg nem szólalt. S miután egyszer elszólta magát, az úristen, aki a lemenetclét engedélyezte, többé nem járult hozzá földre szálláshoz. Nagybánhegyesen, hogy az anya elvigye csecsszopó gyermekét, az asszonyok a csecsemőt háromszor végighengergették a halott anya testén. A szokás kegyetlenebb megvalósítása az volt, hogy a csecsemőt a halott anya emlőjéből megszoptatták. A hiedelem végrehajtása keveredett az akkori életvitel kemény, sokszor embertelen követelményeivel. Tudták, hogy a néhány napos csecsemő életbentartását az apa nem tudja biztosítani. Ha viszont a csecsemő szopott az édesanya tejéből, a néphit szerint anyjához került, magával vitte. A Felső-Garam menti szlovákok is a halott anya mellé tették a csecsemőt, és szólítgatták, 329
