Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szekeres István: Békés megye demográfiai tényezőinek és munkaerőhelyzetének várható alakulása 1990-ig

Az ipari foglalkoztatottak számának kismértékű bővülésében alapvetően két tendenciának kell érvényesülnie: - a gazdaságilag elmaradottabb területek iparfejlesztése; - a koncentráltság növelése, az üzemek és telephelyek szétaprózottságának csökkentése. A megye építőipara technikailag és a foglalkoztatottak számát tekintve sem áll jelenleg a szükséges szinten. Ez az elmaradottság megköveteli a hosszútávú tervidőszakban a technikai színvonal emelése mellett az építőiparban foglalkoztatottak számának az iparnál dinamikusabb fejlesztését, mert csak így lehet képes az építőipar arra, hogy a megye hosszútávú beruházási programját sikeresen megvalósítsa. Az építőiparban is fokozottan jelentkezik a szétaprózottság, aminek a felszámolása és az állami szektor kiemelt fejlesztése szükséges. Az építőiparban a foglalkoztatottak számának növekedése együtt kell, hogy járjon a szakképzettség emelkedésével. A gazdasági növekedéssel és a lakosság igényszintjének emelkedésével függ össze, hogy a szolgáltató ágazatokban a foglalkoztatottak számának jelentős bővülésével lehet számolni. A fejlődés várható ütemével és az ellátottsági színvonal emelkedésével összhangban a kereskedelmi, közlekedési, oktatási, közművelődési, egészségügyi, szociális és kommunális ágazatokban a jelenlegi erőteljes foglalkoztatási igény megmarad. A foglalkoztatottak mintegy 15%-ánál a munkahely és a lakóhely nem esik egybe, ezeknek a dolgozóknak döntő többsége naponta ingázik. Az ingázásnak ezt a nagyságrendjét elfogadhatónak lehet tekinteni, mert alapvetően megyén belüli, vonzáskörzeti központokba történik, amelynek átlagos távolsága nem haladja meg a 20 km-t, illetve 30-40 percet. 1990-ig az ingázók száma lényegesen nem változik - a helyi foglalkoztatás fontossága mellett is növekednie kell a vonzáskörzeti központokba koncentrált foglalkoztatásnak - és az átlagos ingázási távolságban sem várható számottevő változás. A távolsági, megyén kívülre ingázók száma egyre alacsonyabb (2-3 000 fő) és ez a létszám 1990-ig minimálisra csökken. A szomszédos megyékbe (elsősorban Csongrád és Szolnok megyébe), vonzáskörzeti központokba történő naponkénti ingázók száma várhatóan kismértékben növekszik, ahogyan a megye periférikus községeiben a nők foglalkoztatottsági színvonala emelkedik. Békés megyében a gazdasági fejlettség és a foglalkoztatottság színvonalát tekintve jelenleg három településnek (Békéscsaba, Orosháza, Gyula) kialakult a foglalkoztatási vonzáskörzeti központjellege. Ezek a városok a környező településekre jelentős munkahelyi vonzást gyakorolnak. Távlatban az előbbiek mellett erősíteni kell a jelenleg kialakulóban lévő foglalkoztatási vonzáskörzeti központ szerepet Szeghalom, Mezőkovácsháza és Szarvas településeknél is. A fentiek alapján a munkaerőhelyzet főbb tendenciáinak várható alakulása 1990-ig: - a munkaerőforrás és a foglalkoztatható munkaerő létszámának csökkenése; - az ifjúsági forrás elosztása fontosságának növekedése; - a munkaerő-felhasználás szerkezetének változása (az iparban foglalkoztatottak számának kismértékű, az építőiparban és a tercier ágazatokban dolgozók számának dinamikus növekedése, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszámának további csökkenése); - az ingázók számának szinten maradása; - a kiemelt szerepkörű települések munkahelyi központjellegének erősödése. 304