Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - SZEMLE

feladatai elősegítették a tagság jelentős művelődésbeli fejlődését, ugyanakkor nőtt a társadalom elvárása is. Minden egyes termelőszövetkezeti tagot kiemelt szűk kis egyéni világából, a termelőszövetkezet közössége révén bekapcsolta a szocialista haza nagy közösségébe. A szerző joggal állapítja meg: „A parasztságunk életmódjának átalakulásában egyetlen más intézménynek, folyamatnak sincsen akkora szerepe, mint a termelőszövetkezeti mozgalomnak." Tizenegy helység (Zsadány, Geszt, Okány, Mezőgyán, Biharugra, Körösnagyharsány, Sarkad, Kötegyán, Méhkerék, Ujszalonta, Sarkadkeresztúr) termelőszövetkezeteinek küzdelmes, ellentmondásos fejlődésének vizsgálatával veszi sorra azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak az életmód változásához. Első helyre a termelőszövetkezeti szervezeti életet sorolja, mint amely a korábbi esetleges termelést segítő szervezetekhez képest átfogóan öleli magába az egész paraszti életet. Sok gondot jelentett a nagyüzemi módszerek, munkaszervezet elsajátítása, hosszú út vezetett a gyűlölködve idegennek tekintett ,,aktatáskások"-tól a mai mezőgazdasági szakemberek elfogadásáig, a gépek lebecsülésétől a gépekkel, mint fő segítőtársakkal való bánásmódig. A termelőszövetkezeti mozgalom hatalmas átrctegződéssel, migrációval járt: sokan, véglegesen elköltözve, az iparban kezdtek el dolgozni, a termelőszövetkezeten belül is kialakult az iparszerű szakmunkát végző réteg, a közvetlen mezőgazdasági tevékenységben pedig bekövetkezett a szakosodás, s a termelőszövetkezet irányítására szükségszerűen kialakult egy értelmiségi réteg. A nők részvétele a nagyüzemi munkában közvetlenül hatott általában a nők életmódjának sokoldalú fejlődésére, ugyanakkor megváltoztatta a hagyományos családi hierarchiát, s az egyenjogúság felé tolta. Az olyan szociális rétegek, mint a cigányság, életeben is emberformálóvá vált. A szerző rámutat arra, hogy a „mezőgazdaság belső iparosodásával" egyik legfontosabb változás következett be: „a munkás életmód terjedése a parasztság között." Felfokozódott a parasztság fogyasztó jellege; a népviselet helyébe a gyári ruházat került, s az egyes ruhadarabokat a munkahely praktikus igényeihez idomulva választják. A termelőszövetkezeti élet kulturális hatásával járó fejlődést a szerző a legjelentősebb változásnak tekinti, s részletes adatokkal támasztja alá az életmódváltozás és a kultúra kölcsönhatását. Rámutat az egyenlőtlen fejlődés okozta problémákra is: a fiatalok eltávozásának okaira, az egy családon belüli, a különböző foglalkozást magábafoglaló vegyes családformára. Tanulmányának befejezéseként sorra veszi a nép életében bekövetkezett változásokat: a növénytermesztés és az állattenyésztés struktúrájában tapasztalható újdonságokat, a hagyományos falusi kisipar és kereskedelem átalakulását, a népi közlekedés és szállítás helyébe lépő modern közlekedést, a vallási és hiedelemvilág kanyargós háttérbeszorulását, a szokások a jeles napok tartalmának és formájának megváltozását és az újak születését (névadás, társadalmi temetés, zárszámadási ünnepség stb.) Egyetértünk a szerzővel, hogy mindezek a tények elsősorban a keretét jelentik a parasztság életmódváltozásának. Hasznosnak tartjuk a tanulmányrészlet közreadását, mely nemcsak a magyar parasztság e tájbeli csoportjának az adott időszakban, talán a parasztság történetében lezajló legfontosabb történeti szakaszában jelentkező életmódbeli változások keretéről és tendenciáiról adott hiteles képet, hanem további kutatásra is ösztökél, az azóta eltelt évek hatására keletkezett (minden bizonnyal jelentős) változásoknak a számbavételére. A kötet dolgozatai közül figyelmet érdemel a herpályi templomromnál végzett példás régészeti és helyreállítási munkáról szóló tanulmány Módy György és Kozák Károly tollából, a legújabb magyar tudományos véleményt tartalmazó, az utolsó Antoninusok-korabeli Dáciáról szóló munka, melynek szerzője Ball a Lajos; Korompainé Szalacsi Rácz Mária A bihari házikenyér című studiuma, Bellon Tibor beszélgetése a Sárrét neves kutatójával, Szűcs Sándorral, valamint a bihari múzeumtörténetet feldolgozó írás, melynek ugyancsak Dankó Imre a szerzője. (A Bihari Múzeum Évkönyve I. Szerk.: Héthy Zoltán, Berettyóújfalu, 1976. 328p.) * Lassan tudománytörténeti adattá válik a magyar és a szlovák tudományos akadémiák közös megállapodása a szlovákok lakta tótkomlósi és a szlovákiai magyar lakta Rudna (Rudná) és a Kőrös (Kruzná) községekben lebonyolított néprajzi kutatásokról. A Tótkomlóson magyar részről végzett kutatómunka eredményeit A Békés megyei Múzeumok Közleményei 3. száma adta közre, belőle saj2ÓI