Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szabó Ferenc: Bodoki Károly munkássága a reformkorban

1838 júniusában Bodoki Károly átvette az elődjétől rámaradt mérnöki iratokat (az 1808-1837 közötti évekből), továbbá az igen szerény műszerkészletet, amelynek leltárát érdemes idézni: „i-ször. Egy réz nézcsővel ellátott Libella (szintező) a maga ládájában. 2-szor. Egy lágy fa ládába a libelláláshoz szükséges fa ölek réz srófokkal, mely ölek nyóltz darabokból állanak, középett rézbe foglalva, a melynél fogva azokat egybe toldani vagy szélylyel szedni lehet, ezekhez van két veres tábla, mindnyája ugyan azonn egy ládába helyheztetve. 3-szor. Egy út Mérő (Hodometrum) bádog tokban, a melynek vas tartója srófokkal van el látva a kerékre való fel tevés végett. 4-szer. Egy más ládában egy libella vas dioptrális lineával."

2

2 Ez a „készlet" 1843-ban egészült csupán ki egy „szinlő mérési szerszám"-mal.

2

3 Jogos kérdés, hogy a vizek regulázásán, a közmunkaerő felhasználásának irányításán kívül mivel kellett foglalkoznia megyei mérnöki szolgálata során Bodoki Károlynak. Feladata volt a hatósági jellegű, hiteles földmérési munkák elvégzése, a legelőfelmérésektől, a határviták eldöntésén át a távolságkimutatásig. Sok munkát adott neki a megyei épületek tervezése, karbantartásának megszervezése, állapotuk rendszeres ellenőrzése. Ugyanezt kellett ellátnia a megyei fenntartású utak, hidak dolgában. O volt tehát a nemes vármegye mindentudó és mindenre alkalmazható műszaki polihisztora.

2

4 Egyebek között vele dolgoztatták ki a Gyulán először létesített makadám rendszerű kövesút tervét 1839ben, beleértve a szállítási lehetőségek kidolgozását is.

2

5 Miután nem lehetett megoldani a Fehér-Körösön a hajóval történő kőszállítást, az Arad megyei Paulisról kocsikon hozták a követ. A Körös-szabályozás tervezése és megvalósítása ügyében 1840 őszétől fogva történt ismét számottevőbb, de csak átmeneti előrelépés. 1840. szeptember 6-án gróf Zichy Ferenc királyi biztos és Beszédes József részt vételével - s természetesen Bodoki Károly jelenlétében - Gyulán fontos tanácskozás zajlott le, amelyen Békés vármegye is elfogadta Beszédes szabályozási tervét. A megyei közgyűlés „hamar sikert ígérő"-nek találta a tervezetét, s a közmunkaerő még erőteljesebb bevetését ígérte.

2

6 Az ígéretet tettek követték: a Kettős- és Hármas-Körösön Beszédes terve által megkívánt 45 átmetszésből még 1840 őszén harminchatot munkába vettek s november végéig meglehetősen ki is mélyítették azokat.

2

7 A szervezés és műszaki irányítás terhe egyedül a 27 éves Bodoki vállán nyugodott. 1841 nyarán, Beszédes kérésére, egy segédmérnökkel és 3 napszámossal a Nagy-Körösön további méréseket végzett.

2

8 Az 1840 őszén mutatkozó megyei lelkesedés hamar alábbhagyott, nagyjából azok a viszonyok álltak vissza, amelyek a harmincas évek elején voltak. A munkák alig haladtak. A bajok 1844 tavaszán jutottak el a robbanásig, amikor Gyulát és környékét, de a Körösök völgyének megyei szakaszát másutt is árvíz öntötte el. (Ezt, mivel nem terjedt tovább a Tiszára, az irodalom nemigen emlegeti.) A nagyobb arányú elöntés után úgy látszott, hogy az egész szabályozási és ármentesítési munkálat Békés megye területén csődbejutott. Az 1844. március 29-én tartott megyei közgyűlés szokatlan keménységgel, szókimondással, kritikai éllel tárgyalta az egész kérdéskört, lényegében Bodoki Károly előterjesztése alapján, az ő véleményét tükröző megfogalmazásban. Megállapították, hogy az Arad megyében már elvégzett szabályozás következtében „...a víznek egyfelől kurtább egyenes út készíttetett, másfelől minden víz a medrekbe szoríttatván, azon tömérdek mennyiség is, mely a szabályozás előtt az aradi sok ezer holdakon elterült és elpárolgott, - most egész árjával és hitelt felül múló gyorsasággal hozzánk rohan le." Ez - mondotta a közgyűlés által delegált vízügyi bizottság, pontosabban Bodoki előterjesztése - nem a megye bűne. A megye vétke viszont azon „hideg közönyösségben fekszik, mellyel eddig a megye a szabályozási munkákat kezelte". A királyi biztos által megállapított és a vármegye által elfogadott terv kivitelét javarészt el sem kezdték, amit megkezdtek, azt se fejezték be sehol sem „...éppen ezen szakgatott, diribben-darabban hagyott, lassú munkálás eredménye az, hogy egyfelől a víz megszoríttatván, másfelől előtte a leszaladásra tágas út nem nyittatván, olly tájékot elöntött a víz, amelyek azelőtt víz alatt nem szenvedtek." 244