Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Cserei Attila: A marxizmus-leninizmus, mint a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelés elméleti alapja
dúlnak a különböző népekhez tartozó dolgozókkal vállalt szolidaritás normái. A szocialista országok munkásosztálya, pártjai megalkották a szocialista internacionalizmust, amely a munkástestvériség sajátos formája. A szocialista internacionalizmus a szövetséges szocialista országok egysége erősítését, gazdasági, politikai, kulturális kapcsolatai gazdagítását foglalja magában. Ez biztosítja valamennyi résztvevő nemzet biztonságának, gyors gazdasági, kulturális fejlődésének és egészében a szocialista tábor erejének növekedését. A szocialista országok dolgozóinak egyre nagyobb többségében tudatosul az a történelmi felelősség is, amit a szocialista tábor országai, népei vállalnak az egész világon a haladásért, a nemzeti felszabadulásukért küzdő népek érdekében. A szocialista internacionalizmus ebben az értelemben a nemzetközi imperializmus által megtámadott bármely nép minden téren való feltétlen megsegítését is magában foglalja, annak a felismerését, hogy a társadalmi haladás és a béke ügye egy és oszthatatlan az egész emberiség számára. 2 3 A proletár internacionalizmus marxista-leninista felfogása tehát egyértelműen azt jelenti, hogy nemcsak elveinek helyesléséről, az azokkal való egyetértésről van szó, hanem az internacionalizmus mindenkor - a specifikus nemzeti feltételek által biztosított lehetőségek keretei között - társalmi gyakorlat is: a kommunista és munkáspártok politikája, vezetési és cselekvési módszere. Emellett az egyes kommunisták alapvető erkölcsi normája is, amely minden helyzetben az egyéni cselekvés irányítója. A proletár internacionalizmus fő jellemzője a munkásosztály és pártjai, az egyes kommunisták konkrét és cselekvő szolidaritása osztálytestvéreikért, a társadalmi haladásért és a békéért. Ha csak szavakban, a forradalmi gyakorlattól és céloktól elszakítva, elvontan ismerjük el az internacionalizmust és a konkrét feladatok esetében mindig magyarázatot keresünk az önállóság, a specifikumok túlhangsúlyozására, az internacionalizmus elveszti legfőbb lényegét: az igazságosabb társadalom megteremtéséért folyó közös harc gyakorlati vállalását. Tehát az internacionalizmus ma sem értékelhető csak azon keresztül, hogy a kommunisták konkrét, gyakorlati politikai és ideológiai lépései a nemzetközi munkásosztály érdekeit, céljait és az emberi haladás ügyét szolgálják. Ezért napjainkban is mércéje az internacionalizmusnak a szocialista világrendszer támogatása. Nem internacionalista az, aki támadja, lejáratja a létező szocializmust. A társadalmi fejlődés jelenlegi feltételei között is változatlanul az internacionalizmus értékelésének alapvető kritériuma a Szovjetunióhoz, a világ haladó erőinek legfőbb támaszához való viszony. 2 4 ,,A Szovjetunióban élő nemzetek felvirágzása a gyakorlatban bizonyítja a proletár internacionalizmus igazságát, életerejét. A Szovjetunióban biztosítva van minden nemzet és nép tényleges egyenlősége a társadalom életének minden területén felvirágzott a formájában nemzeti és tartalmában szocialista kultúra, megszilárdult a dolgozó emberek igazi testvérisége, amelyen belül a nemzeti hovatartozásnak nincs jelentősége, az a testvériség, amelyet összeforraszt az alapvető érdekek, célok és a marxista-leninista ideológia közössége." 2 5 A marxizmus-leninizmus klasszikusainak a hazafiság - internacionalizmus összefüggésében kifejtett álláspontja, összevetve a forradalmi mozgalom fejlődésének jelenlegi periódusával, ismételten meggyőz bennünket arról, hogy bár változtak az osztályharc körülményei, azonban ez nem indokolja a marxizmus-leninizmus forradalomról, internacionalizmusról alkotott tételeinek átdolgozását, sőt igazolódott ezeknek az elveknek tudományos ereje, ma is érvényes, a gyakorlat számára nélkülözhetetlen szerepe. 200
