Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Lajos: Békés vármegye tanügyi helyzete az első Ratio Educationis (1777) korában

fokú iskolákat főleg a jómódú városi polgárok gyermekei látogatják. A nemesek fiai ezután a királyi akadémián, végezetül az egyetemen tanulnak. Az osztályszempontok érvényesítése - miként a szoros, központi állami irányítás, valamint a katolikus vallás tanainak nevelési alapelvként történő következetes meghagyása - az uralkodóház és a monarchia politikai céljait szolgálja. Magyarországon hét különböző nyelvet beszélő „nemzetet", négy vallást és nyolc társadalmi csoportot különböztet meg. A rangsorolást „alulról" kezdi: parasztok, városi polgárok, állami és kincstári tisztviselők, katonatisztek, nemesek és papok (3. §). A társadalmi rétegeződés szerint differenciált iskolarendszer és tananyag megszervezése, az uralkodó rendi szemlélet nyíltan hangoztatott osztályérdeke. A Ratio Educationisban ez így nyer megfogalmazást: „A kisvárosokban és a falvakban az ifjúságnak társadalmi helyzetéhez képest sokkal kevesebb ismeretekre van szüksége". A középfokú oktatás leírásánál pedig még nyíltabb és egyértelműbb állásfoglalása: „A gimnáziumok az előkelőbb polgárok számára vannak rendelve..." (140. §). Magyarországot - a megyéket kiiktatva - 8 + 1 tankerületre osztja a Ratio. (Székhelyek: Pozsony, Győr, Pécs, Buda, Besztercebánya, Kassa, Ungvár, Nagyvárad - és Zágráb.) Ez a centralizált területi felépítés és németesítő művelődéspolitika a maga módján jól szolgálta az abszolutizmus központosító törekvéseit - természetesen az erősödő magyar nemzeti mozgalom elsorvasztását célozva. A polgári átalakulást nemzeti úton és nemzeti eszközökkel előkészítő magyar hazafiak azonban felismerik az udvar álcázott morprehisztikus törekvéseit. S noha elismerik a Ratio Educationis nyilvánvaló pozitívumait (tanítóképzés, testi nevelés, közművelődés, nemzeti militarizmus stb.), mégis felvilágosító, mozgósító munkával, ellenreformokkal küzdenek ellene, illetve a népoktatás felemeléséért, - mint például Szarvason Tessedik Sámuel is. 2. Bckés vármegye tanügyi helyzete a helytartótanács 1770/72. évi felmérésének tükrében A Ratio Educationis életbelépése előtt csupán öt-hat évtizeddel történt Békés vármegye újratelepítése. Ismeretesek a török harcok miatti elnéptelenedés, pusztítás, valamint a Rákóczi-féle szabadságharc szomorú következményei. Mégis, a 18. sz. első két-három évtizedében, több mint tucatnyi helységben sarjad újra az élet. A visszavándorlók és az új telepesek szinte életfeltételeik biztosításával egyidőben szervezik gyermekeik tanítását. Általában az egyházak intézik az iskolaügyet. A katolikus, református, evangélikus „hitközségek a megtelepülés után nagyobbrészt iskolákat is alapítottak".

6 Ezekben kezdetben a lelkészek tanítanak. A legelsők között felfogadott (1711), Vésztőn munkálkodó Pati Miklós is „pap-tanító" megnevezéssel és kettős munkakörben dolgozik.

7 Felsoroljuk e korszak úttörő iskolai munkát vállaló tanítói közül időrendben a következőket: Békésen 1711-ben Kabai Dániel, Gyulán 1716-ban Sághy János, Csabán 1718-ban Matthiádesz Lőrinc. 1722-ben - az újabb települési hullám eredményeként - Szarvason Deutshenshmid Dániel, Szentandráson Liszkay János (pap-tanító), Berényben Grenerczius János tanítók tevékenysége réven bontogatja szárnyait a művelődési élet. Egy évtizeddel később, 1731-ben Endrődön Zámbok István, Tótkomlóson pedig 1746-tól Mravik Péter az iskolai munka megalapozója.

8 Békés vármegye oktatásügye - a mennyiségi kiterjedést illetően - viszonylag gyorsan fejlődik. Ezt elsősorban a tanítók és az iskolába járó gyermekek számának gyarapodásából mérhetjük le. A községenkénti tanítóellátottság két-háromra emelkedik a Ratio évtizedének elejére. Mindezt az 1771/72. évi összeírás adatai bizonyítják. 19