Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - HETVENÖT ÉVE ALAPÍTOTTÁK A TEVAN NYOMDÁT - Petőcz Károly: A félévszázad mezsgyéjén túl... Lapok a felszabadulás utáni gyomai Kner Nyomdáról

1957-ben - a hivatásos könyvkiadók közül - a Magyar Helikon megbízatásai alapján elkezdődött a »könyvgyártás« az 1944-ben abbahagyott technikai színvonalon, félmanufaktúrában. Itt nem a termékek minőségi komponenseiről van szó, hiszen minden itt készült termék minősége magasan felette állott az országos minőségi színvonalnak. (Az országos alatt abban az időben a budapesti jó nyomdák színvonala értendő.) A probléma az lett, hogy a nyomda nem tudott sem a szükséges új példányszámokra, sem a megnőtt terjedelmekre vállalkozni, mert fejlesztés hiányában a régi eszközökkel és felszereléssel az új feladatokat megoldani képtelen volt. Márpedig a kapitalista időkben megszokott példányszámok szokszorosára volt szükség. Megszűnt az a lehetőség is, hogy a nyomda maga válassza meg a kiadandó témát. Ismeretes, hogy Knerék nem egy esetben csak azért nem vállalkoztak egy kiadvány elkészítésére, kiadására, mert nem találták meg hozzá a megfelelő tipográfiát. Beszűkült tehát a nyomda lehetősége, maradtak számára a kis formátumú és kis terjedelmű, elsősorban a nyomdán kívülállók szempontjait rögzítő kiadványok, bár kétségtelen, hogy a partnerek igyekeztek a nyomda sajátos viszonyaihoz alkalmazkodni. Amit Knerék nem sokkal azelőtt saját üzemükben a saját tervezésű kiadványaik üzemi átfutásával meg tudtak oldani, arra most a nyomdán kívüli tervezés és műszaki ügyvitel miatt (önálló kiadó vállalatok!), valamint erélyesebb, határozottabb belső szervező, koordináló erők hiányában alkalmatlan lett a nyomda. A nyomda irányítása és az ügyvitele nem igazodott az új körülményekhez, nem alakult ki olyan üzemi szerkezet, amely abban az időben már alapvető követelmény volt egy állami vállalatnál. A nyomda felszereléséhez mérten túl készült ugyan néhány nagyobb terjedelmű kiadvány, roppant nehézségek árán, hosszú átfutási idővel, rengeteg, semmiképpen nem realizálható üzemi ráfordítással. Mindenesetre bátorság, szívósság és lelkesedés kellett ahhoz, hogy hat esztendőn át csak színvonalas, minőségi kiadványokat készítsen a nyomda, olyanokat, amelyekkel az országos termékversenyeken mindig kiválóan szerepelt. Mindez a legújabb időszak minőségének nagy bázisa lett. Természetes az, hogy először megfelelő gazdasági hátteret kell létrehozni ahhoz, hogy a szükséges kísérletezgetések és többletráfordítások elviselhetők legyenek, ez esetben sem lehet akármilyen a termékösszetétel. Nem lehet nyomait látni, hogy lett volna ebben az időszakban valamilyen elképzelés a termékszerkezet tudatos alakításáról. Bármilyen, bárhonnan érkező megrendelést fogadott a nyomda, noha kapacitás-terhelési mérleget nem készített, rendelésnyilvántartás, programozás nem volt. Mindennek a következménye belső szervezetlenség, kapkodás lett. Még csak kísérlet sem történt arra, hogy elkezdődjék valamilyen kibontakozás. Ha csak a piacra hagyatkozik egy termelő üzem, akkor bizony ez önmagában hordja az anarchiát, a bizonytalan, a hullámzó minőséget, a gazdaságosság nem kielégítő szintjét. Intenzív piaci munkát kell végezni még akkor is, ha a kevés nyomdai kapacitás miatt az ipar bizonyos értelmű monopolhelyzetben van. Minden vállalat mindent úgysem tud gyártani, főképpen nem gazdaságosan. S már piaci munka az a javából, ha valamilyen ajánlattal él a termelő szféra a fogyasztó vagy felhasználó számára. Knerék, mindig minden körülmények között irányították az üzemet, és sohasem várták azt, hogy kívülről keressék meg őket igényeikkel. Inkább ők voltak azok, akik a legkülönbözőbb javaslatokat, ajánlatokat tettek a piac számára, ilyen módon a piacot részben irányította a nyomdavezetés. Persze ezt csak akkor lehetséges megvalósítani, ha a vezetés érti a dolgát az üzemben és ismeri a külső tényezőket, viszonyokat is. Éppen a kezdeményezés, a nagyfokú igazodás hiányzott a nyomdából, mert Knerékkel az ilyen tevékenység megszakadt. 166