Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - HETVENÖT ÉVE ALAPÍTOTTÁK A TEVAN NYOMDÁT - Petőcz Károly: A félévszázad mezsgyéjén túl... Lapok a felszabadulás utáni gyomai Kner Nyomdáról

kcdés döntő módon a nyomdák államosítása réven keletkezett, mert mindenkit a Békési Nyomda vett át. Ebben az időben (1949-51) a gyomai nyomdából is sokan átjártak Békéscsabára, mert Gyomán akkor már jelentkezett a munkahiányból eredő létszámfelesleg nyomasztó gondja. Nem segítette Gyomán a kibontakozást, s kétségtelenül stabilitást sem jelentett az, hogy néhány év alatt egymást követték a felügyeleti változások: az 1949. decemberi államosítást követően 1952. áprilisáig a Délmagyarországi Nyomdaipari Egyesülés kötelékébe tartozott a nyomda, majd 1954. év végéig a Békési Nyomda volt a »gazdája«, 1955-től pedig a tanácsi vállalatként működő Békés megyei Nyomdaipari Vállalat telephelye lett. Az Egyesülés feladata az volt, hogy a sok kis, korszerűtlen, avult gépekkel rendelkező nyomdácskából szocialista nyomdaipart szervezzen a működése területén. Nem fordíthatott tehát gondot - de akkor még nem is kellett - a nagyon jó műszaki színvonalon álló gyomai nyomdára, hiszen ott egy új, szocialista üzem összes feltételei már akkor megvoltak. A Békési Nyomdát meg teljesen lekötötte abban az időben a hirtelen fejlődött üzem minden gondja, mellesleg műszaki szempontból még mindig homogénebb és stabilabb üzem volt a gyomai, mint a Békési Nyomda. A kereskedelmi és profilkérdéseket, meg a fejlesztést biztosító személyi feltételeket viszont helyben, Gyomán kellett volna megoldani. Sokkal inkább kedvező viszonyok voltak tehát a gyomai nyomdában, mint bárhol másutt, mert egy »háborítatlan« üzem nyilvánvaló előnyeivel rendelkezett. Az igaz, hogy nagyobb arányú fejlesztés csak itt-ott, a legfontosabb nyomdákban zajlott le. De az ország legtöbb nyomdájában történtek viszont erőfeszítések a technológiai és műszaki színvonal javítására. Gyomán nemigen történt ilyesmi. S ez azért is szembetűnő, mert egy - minden tekintetben - európai rangú nyomdáról volt szó. A régi berendezésekkel, a régi szellemben, a régi szokásokkal próbálkozott az üzem, s mert talán attól tartott, hogy valamilyen átalakítással elvész minden valós érték, a régit teljesen konzerválni akarta. Pedig Kner Imre nem ezt fogalmazta meg a konvenciók értékéről írt vallomásában. A személyi oldal A felszabadulás első évtizedében szinte egyáltalán nem, az ötvenes évek közepén is csak szerény keretek között folyt az új szakemberek kiképzése. 1963-ig csupán mintegy 20 szakmunkás került az üzembe - saját képzés útján, akik köziil többen a bizonytalan munkahelyzet és a kilátástalan jövő miatt máshol helyezkedtek el. Pedig az ötvenes években, az államosítások után kialakított új, szocialista üzemekben ugyancsak intenzíven folyt már a nyomdaiparban is a szakemberképzés. A számszerűség mellett egyre inkább a minőség érvényesült azzal, hogy érettségizett fiatalokból alakult az utánpótlás és a személyi fejlesztés, így pl. Békés megye legnagyobb nyomdájában, a Békési Nyomdában évről évre 1-1 osztály indult az ipari tanulóképző szakiskolában, s a végzősök közül többeket - egy-kétéves üzemi gyakorlat után - külföldi főiskolákra, egyetemekre küldött a vállalat. Ezek a szakemberek onnan visszatérve már mint mérnökök vehettek részt a nagy fejlesztés munkálataiban, később a vállalat irányításában. Ezzel párhuzamosan folyt a nyomda régebbi szakmunkásainak továbbképzése és átképzése, sőt ez a gárda látta cl hosszú évekig a szakmunkásképzést-oktatást is, és az időközi fejlesztések feladatait is. Ez a munka pedig azért volt nagyjelentőségű és elsőrendű fontosságú a Békési Nyomda szakemberfejlesztésének, káderképzésének terén, mert c nélkül meg sem valósulhattak volna az egymást szorosan követő kisebb-nagyobb korszerűsítések és bővítések; az új, 163