Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Lajos: Békés vármegye tanügyi helyzete az első Ratio Educationis (1777) korában
Békés vármegye tanügyi helyzete az első Ratio Educationis (1777) korában TÓTH LAJOS A felvilágosodás százada hazánkban is jelentős társadalmi-gazdasági átalakulások érlelője. Első évtizedétől az utolsóig a nemzeti függetlenségért folyó, változatos formában megmegújuló harc jellemzi. Két kimagasló eseménye között - a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc, illetve a Hajnóczy József nevével fémjelzett jakobinus mozgalom - mint történelmi tartópillérek között feszül a szakadatlan küzdelem. A függetlenség politikai igényéhez a gazdasági önállóság, a nemzeti kultúra, a magyar nyelv és iskolaügy rendezése - vagyis a jobbágyparasztságnak a közművelődés eszközeivel történő társadalmi-gazdasági felemelése - követelményét támasztják a köznemesek, értelmiségiek, s a főnemesség haladó gondolkodású tagjai. Hazánk 18. századi történetében egy sajátos uralkodói tendencia is érvényesül. A bécsi udvar „felülről" támogatott reformokkal, kegyes uralkodói „engedményekkel" akarja a feudális abszolutizmus érdekkörének megfelelő mederben tartani a feszítő problémák megoldását. így történt ez a hatvanas-hetvenes években a Ratio Educationis, az első magyar „Nevelési szabályzat" előkészítésének alkalmával is. i. A Ratio Educationis keletkezésének körülményei Mária Terézia királynő - a bécsi kancelláriával egyetemben - felismeri a nevelés politikai jelentőségét. Ezért fordít annyi figyelmet az osztrák (az örökös tartományok) és a magyar nevelési szervezet (iskolarendszer) és tartalmának kifejlesztésére. Monarchisztikus, centralizáló államhatalmi és gazdaságpolitikai érdekeit éppen az iskolai oktatás és nevelés révén, „az állami hatalom összefoglaló erejére" támaszkodva kívánja érvényesíteni, még a katolikus államvallás hagyományainak sérelmére is. A francia uralkodók példáját követve, már III. Károly kísérletet tesz (1735) a közoktatásügy állami ellenőrzésének kiterjesztésére 1. Ezt a kezdeményezést folytatta és erősítette Mária Terézia (1740-1780). Uralkodása első évtizedében az iskolai ügyek tárgyalását már a közös bécsi Directorium in politicis et cameralibus elé utalja (1748). Van Swieten a centralizáló iskolaügyi reformok eszmei kezdeményezője. Mellette Haugwitz, Borié és Martini azok a jeles osztrák tudós és politikus személyiségek, akik tanácsára (és részvételével) Mária Terézia megalakítja az Udvari Tanulmányi Bizottságot 1760-ban. Ez a testület s a mellé szervezett Államtanács (Staatsrath) a központosítás felé terelt iskolaügyet az egész monarchiára kiterjedő hatáskörrel intézi. Az egységes nevelési szabályzat kiadására készteti Mária Teréziát továbbá fiának, József trónörökösnek: „A kormányzati rendszerről" szóló emlékirata (1765). Ebben drámai fordulatokkal figyelmezteti anyját a nevelés hiá ayána kj^áros következményére. Legfőbb okát
